Nem tudom, mi lehet ennek az oka. Talán időt akarnak spórolni. De vajon megéri az az egy másodperc, amely miatt aztán akár kétértelművé is lehet az írás?

Dodona az ókori Épeiroszban, a molosszoszok földjén, a Tamosz-hegységtől keletre, a mai Janinától délnyugatra fekvő település volt. Leginkább Zeusz-templomáról, az egyik legrégebbi görög jósszentélyről ismert. Az ottani jövendölések a kétértelműségükről voltak híresek. Ki-ki úgy érthette őket, ahogy akarta. Innen ered, hogy a nem egyértelmű, netán szántszándékkal félreérthetővé tett beszédet vagy írást manapság is a „dodonai” jelzővel illetjük.

„Reginam occidere nolite timere bonum est si omnes consentiunt ego non contradico” – írta elhíresült levelében Merániai János kalocsai, majd esztergomi érsek dodonai kétértelműséggel. 1213 őszén egy magyar főurakból álló csoport merényletet készített elő és hajtott végre II. András felesége, Gertrúd királyné ellen. A felkelés okát Gertrúd egyik intézkedése jelentette: férjének távollétében a saját öccsét, Ottót kiáltotta ki kalocsai érsekké. Továbbá az is ellenszenvet szült, hogy a királyné a közvetlen rokonait helyeztette a legmagasabb állami pozíciókba. A Petúr bán és Bór Benke nádor (Bánk bán) segítségével szőtt összeesküvés végkifejletéül kigondolt merénylet végrehajtása előtt kikérték az akkori esztergomi érsek, Merániai János tanácsát.

Az érsek két tűz közé került. Egyfelől Ottó kinevezése veszélyeztette az egyház erkölcsét, tehát előnyös lett volna a felkelők közé állnia. Másfelől azonban gyilkosságban való részvételért nemcsak a tisztségét, hanem az életét is elveszthette volna. Nem tudta hát, mitévő legyen, ezért latin nyelven megalkotta kétértelmű – ha úgy tetszik, „dodonai” – válaszát. „A királynét megölni nem kell félnetek jó lesz ha mindenki egyetért én nem ellenzem.” Az egymással ellentétes értelmek a tagmondatokat elválasztó vesszők alkalmazásával válnak nyilvánvalóvá: 1. A királynét megölni nem kell, félnetek jó lesz, ha mindenki egyetért, én nem, ellenzem. 2. A királynét megölni nem kell félnetek, jó lesz, ha mindenki egyetért, én nem ellenzem.

A dodonai kétértelműséget tehát alapvetően Merániai Jánosnál is az írásjelek okozzák. Nem mindegy, vannak-e, és ha igen, hova tesszük őket. Nem kevésbé jut főszerep a mondatvégi írásjeleknek is. Már-már dodonai változást jelent, ha egy kijelentő mondat kérdő mondattá válik.

Lássunk néhány példát! Szükségem van Isten közelségére! Szükségem van Isten közelségére? Én őbenne hiszek! Én őbenne hiszek? Én Krisztust követem! Én Krisztust követem? Szeretem az egyházat! Szeretem az egyházat? Nekem Krisztusban van reménységem! Nekem Krisztusban van reménységem? Tudom, hogy az én Megváltóm él! Tudom, hogy az én Megváltóm él? Én róla teszek bizonyságot! Én róla teszek bizonyságot? Igen! Igen? Nem! Nem?

A bizonytalanság kérdéseket vet fel. A bizonyosság állít. A keresztyén ember, aki megtapasztalta Isten végtelen szeretetét és irgalmát, csakis állításokban tud beszélni az irgalmas és szerető Istenről. Bizonyságot tenni kötelessége a keresztyén embernek.

Milyen jó lenne, ha úgy tudnánk mi is bizonyságot tenni az emberek előtt az élő Krisztusról, hogy a sok kérdőjel határozottan kiegyenesedjen!

A cikk az Evangélikus Élet magazin 85. évfolyam, 43–44. számában jelent meg 2020. november 8-án.

Az Evangélikus Élet magazin kapható az evangélikus templomok iratterjesztésében, megrendelhető a Luther Kiadónál a kiado@lutheran.hu címen, vagy digitális formában megvásárolható és letölthető a kiadó oldalán.