Szászkézd Segesvártól 20 km-re, a történeti Királyföld szélén fekszik. Neve a magyar Keszi törzsnévből, ez pedig talán a kéz főnévből való. Előtagja a betelepült szászokra utal. Először Kizd néven 1308 körül szerepelt, későbbi említései: Kezd és Kyzdy (1345), Zaazkezd (1459). Székelyek 1161-ben telepedtek ide, majd a 13. század elején Kézdiszékre költöztették őket, és helyükre 1231-ben szászokat telepítettek. Szász evangélikus temploma 1493 és 1497 között épült, 1663-ban országgyűlés színhelye volt. Az 1520-as években kezdték erődíteni, de védőfalait a 19. században lerombolták. Eredetileg a 15. században épült tornyát 1677-ben építették át a segesvári óratorony mintájára. A település legrégibb háza alighanem a 176. számú, amelynek mestergerendáján 1702-es dátum látható. A 18. században két nagy tűzvész pusztította házait: 1714-ben a főtér környéke égett le, 1791-ben pedig több utcája.

Betelepülő román jobbágyság

A hadak vonulásától és a természeti csapásoktól sújtott szászkézdiek 1673-ban fellázadtak Segesvár ellen, amiért a város nem tartotta tiszteletben bíráskodási és bíróválasztási jogukat. Küldöttségüket – amely bejelentette, hogy ezentúl saját magukat kívánják igazgatni – a segesvári szenátus börtönbe vetette. A konfliktus több évig eltartott, végül 1677 decemberében katonaságot vezényeltek Szászkézdre, hogy lecsillapítsa a közhangulatot, az országgyűlés pedig 1678-ban megerősítette a település Segesvárszékhez tartozását.

Többségében evangélikus egyháza 1766-ban 482 férfit és 526 asszonyt számlált. 1770-ben 20 román és 20 cigány család lakott a faluban, a 19. század elején a nyilvántartásban már 80 román és 30 cigány család szerepelt. A román jobbágyok zömmel a környező jobbágyfalvakból telepedtek be a gazdag Szászkézdre. A település ortodox egyháza 1820-ban vált önállóvá, görögkatolikus gyülekezete pedig 1827-ben alakult.

A cikk itt folytatódik.