Az Úr ajándéka a gyermek, az anyaméh gyümölcse jutalom – énekli a zsoltáros. Ez az öröm járt át, amikor megszülettek a gyerekeim. A gyerekek is ráéreztek erre, mert újra és újra eljátsszák a születést, bebújnak hozzám a takaró alá és játékból megszületnek, én pedig nagyon örülök nekik. Amikor megláttam a kisbabámon korán elhunyt édesapám vonásait, potyogni kezdtek a könnyeim.

Az élet továbbadása egy csoda. A férjem mindhárom szülésnél jelen volt. Mivel császármetszéssel születtek a gyerekek, először vele élték át a bőrkontaktust. Csodás, meghitt pillanatok ezek. Mélyen legbelül vágyunk arra, hogy ketten egy testté legyünk és a gyermekeinkben folytatódjék az élet áramlása.

Alapvetően a fentiek a pró érvek. Ha erre a családi boldogságra, a szeretet teljességére vágyik egy pár, és tudunk segíteni, hogy legyen gyermekük, részesedjenek a gyermekáldásban, akkor segítsünk. Miközben a szeretet vezérel bennünket, végig kell gondolnunk a felmerülő etikai döntéshelyzeteket is. Ebben a kérdésben a római katolikus és az evangélikus álláspont nem egyezik meg.

Mi lehet vajon a kontra? Erkölcsileg aggályosnak tekinthető kérdés a megtermékenyített embriók sorsa: nyilatkozni kell a fel nem használt embriók sorsáról, hogy megsemmisítsék őket, kísérleti célra felhasználhatók-e vagy tovább donálhatók-e. A kommercializált keretezés minden orvos-beteg kapcsolatban lehetséges erkölcsi kérdések sorát veti fel. Nemet mondunk arra, hogy vásárolni lehessen megtermékenyített petesejteket? Nemet mondunk arra, hogy gyógyszergyáraknak eladják a megtermékenyített petesejteket árucikként? Milyen életkori határig érezzük még felelősnek a gyermekvállalást mesterséges úton? Ugyanolyan szigorúan tekintünk az idősödő kispapákra, mint a gyermeket tervező negyven-ötven közötti nőkre?

Nehéz folyamat a hormonkezelésekkel, beavatkozásokkal töltött hónapok és évek sora, amíg a pár lombikbébire vár. Közben felmerül a mélypontokon a gondolat, hogy ez már túl sok, nem szabad a természet rendjébe ilyen súlyosan beavatkozni. De kérdezem én, miért pont ezt a gondolatot hangosítjuk ki ennyire? Hiszen ebben a nyugati technológiai civilizációban a természet rendjébe sok-sok megelőző ponton súlyosan beavatkoztunk már a gazdasági-kulturális rendünkkel.

Miért éppen ebben az áldott állapotra való vágyban vagyunk ilyen szigorúak a nőkhöz, a családokhoz?

Lelkészként elsősorban lombikprogramba már bekapcsolódott, lelki nehézségeken átmenő párokkal találkozom. A beszélgetéseink során egy alkalommal sem éreztem halványan sem adekvátnak, hogy morálisan ítéletet alkossak a gyermekvállalási szándékukról. A szerepem támogató, segítő, lelki erőforrásokhoz juttató szerep volt. Egy fiatal apa meg is keresztelkedett a gyülekezetünkben ebben az időszakban, most pedig féléves ikerbabáknak örülhetünk.