Bartha István – a Balassagyarmati Evangélikus Egyházközség lelkésze:

A kozmikus világmegváltó képe meglehetősen távoli, idegen, majdhogynem szektás és nevetséges az európai kultúrában ma élő emberek többsége szemében. Hacsak nem egy idegen és eddig ismeretlen civilizáció – lehetőség szerint jóindulatú – képviselőit várja; onnan föntről. Ami engem illet, az igehirdetésekre készülve és azok elmondása közben komolyan gondolom, hogy Krisztus visszajön és beteljesíti az ígéreteit.

Bencze András – a Székesfehérvári Evangélikus Egyházközség lelkésze:

Az várakozik Jézus dicsőséges eljövetelére, aki szembe mer nézni megoldhatatlan problémáival. Az, aki felismeri, hogy a „világ bajai” valójában saját terhei. Ekkor igazán várni fogjuk Jézust. Ahogy a Jelenések könyve sürgeti: „Jövel, Uram, Jézus!”

Czöndör István – a Balatonboglári Evangélikus Egyházközség gyülekezeti munkatársa:

Van egy mozgalom, amely immár Magyarországra is eljutott, ennek neve: Slow Budapest. Nem szól másról, mint hogy adjunk időt magunknak, egymásnak. Lassítsunk egy kicsit! Olaszországból indult 1986-ban egy gyorsétterem elleni tiltakozásul. Mára a „tudatosság, a nyitottság, az őszinteség, a közösség” lett a jelmondata. Olyan akciókkal hívják fel magukra a figyelmet, mint a „Tarts csendes napot!” vagy „Írjál olykor töltőtollal is” illetve a „Vidd el a Nagymamád a cukrászdába” stb. Slow Budapest, Slow Advent. Jól hangzik! Ma gyülekezeteinkben kell megteremteni a nyitottság és az őszinteség közösségét. Ott válhat életszerűvé a „Slow Advent” kezdeményezés, melynek első jelmondata ez lehetne: „Gyújts egy gyertyát”. Az idei adventben rendhagyó alkalmakra hívtuk az embereket a templomunkba, mely egy nagyvárosi környezetben még inkább megállná a helyét: „Adj magadnak 15 percet”. Szigorúan tizenöt perces meditációkkal, gondolatokkal vártuk a hozzánk betérőt. Slow Advent!

Gerlai Pál – a Kossuth Lajos Evangélikus Általános Iskola, Gimnázium és Pedagógiai Szakközépiskola iskolalelkésze:

Azt érzem, hogy ez a fajta várakozás nagyon kevesek életében van jelen. Nem tudunk elrugaszkodni a hétköznapi hozzáállásunktól, sem a régi betlehemesek gondolatvilágától. Azt gondolom, hogy például a Johann Wichern féle adventi készülődés sokkal közelebb áll a messiás-váráshoz, mint amit ma megélünk.

Horváth-Hegyi Olivér – a Szentendrei Evangélikus Egyházközség lelkésze:

Igen, elmondjuk és az oltár terítőjének színében, a lilában bűnbánatot hirdetünk, miközben a már megtörténtre figyelünk és figyelmünket ott is hagyjuk. Jézus születése messze fölülmúlja második visszajövetelének gondolatát. Karácsony ünnepén inkább örülünk a betlehemi jelenetnek, mintsem hogy városaink főterén és templomaink oldalában készenénk egy második visszajövetel kompozíciót a félelmet keltő erőket és a világ végét kiábrázolva.

János Attila – a Győri Evangélikus Egyházközség lelkésze:

Bizonyos érettség elérése után nagyon komolyan várakozunk és igen, pontosan erre.

Koháry Ferenc – a Lébényi Evangélikus Egyházközség lelkésze:

Az adventi időszak elsősorban a belső ébredés és megújulás időszaka lehet, amikor nem lehet és nem is szabad másokkal nagy polémiákat folytatni, hanem sokkal helyesebb egyszerűen csak tenni a jót és néhány jó szót mondani hozzá. Annyira be vagyunk ágyazódva a nyugati keresztény kultúrkörbe, hogy ennek megtartására állandóan hangoztatjuk fontosságunkat és nélkülözhetetlenségünket, pedig nagyon sok ember jól el van nélkülünk. Az ezzel összefüggő kompromisszumkeresés, megfelelési kényszer miatt nincs sok esély valamilyen eget rengető dolog létrehozására. Adventben a szerénység, ugyanakkor az igazság kimondása a legalkalmasabb az evangélium továbbadására.

Kovács Viktor – az Evangélikus Teológus Otthon lelkésze:

Furcsa kettősség az advent. Talán ezért van olyan misztikus érzése az embernek ebben az időszakban. Az advent ugyanis emlékezés és várakozás egyben, olyan időszak, amely egyszerre mutat hátra és előre. Várakozunk valamire, de közben pedig emlékezünk egy eseményre, amelyik kétezer éve történt. Nehéz eligazodni ebben az időszakban, hiszen ma már szinte semmi kapcsolat sincsen az advent és Jézus között. A karácsonnyal kapcsolatban még csak-csak, de az advent... Mégis milyen csodálatos üzenet az ma is, hogy az Isten emberré lett, és hogy Krisztus nem csak egyszer jött el, hanem azóta is munkálkodik közöttünk! Hogy Krisztus nem olyan, mint a karácsony előtti akció, hogy ha nem kapcsolsz időben akkor lemaradsz, hanem egy olyan üzenet, amely megvár. Sőt, keres téged! És Jézus egyszer majd vissza fog jönni teljes dicsőségében. Olyan jó lenne, ezt már a vele való kapcsolatban megérni! Annyi minden akarja elvonni a figyelmünket, és olyan jó lenne, ha mégis a lényegre tudnánk fókuszálni! Advent egyúttal az ébredés/ébresztés időszaka is. „Ébredj, ideje, hogy az álomból felserkenj, már felkelőben a nap.”

Tubán József – a Csornai Evangélikus Egyházközség lelkésze:

Az eljövendőre való legrosszabb várakozás az, amikor próbálunk következtetni a megígért események bekövetkeztének idejére. Ami még ennél is rosszabb, az az, hogy egyáltalán nem foglalkozunk életünknek ezekkel a távlataival. Ebből következik, hogy egyetlen lehetőségünk van: mindent annak fényében vizsgálni, és döntéseinket így meghozni, hogy két advent között élünk. Magyarán: Krisztushoz és az ő keresztjéhez kötni az életünket, és őt, illetve azt minden szempontból sarokpontnak tekinteni.

Zsednai Józsefné – a Györköny-Bikácsi Társult Evangélikus Egyházközség lelkésze:

Alig(ha) találkoztam olyan emberrel, akit áthatott Krisztus visszajövetelének várása, aki úgy gondolta volna, hogy megéli azt a napot. A halálról keveset beszélünk, de tapasztalatom szerint a keresztyén emberek is inkább a halálra készülnek, mint Krisztus visszajövetelére.