Ugyanakkor, természetesen tudnunk kell, hol élünk, mi történik körülöttünk, milyen mély örvénybe került egész világunk. Talán még soha nem éreztük ennyire, hogy össze vagyunk zárva és egymásra vagyunk utalva ezen a bolygón.
Olvasom például, hogy Ausztráliában a koronavírus-járvány okozta elszigetelődésre utaló kifejezés, az izoláció, angolul self-isolation, lett a 2020-as esztendő szava. Ez is rádöbbent arra, hogy milyen közel van hozzánk a különben földrajzilag oly távoli kontinens, hiszen mi is ugyanettől szenvedünk. Összetartó és összetartozó, egymást segítő és hordozó közösségek tagjai személyesen nem találkozhatnak, így fenyeget az atomizálódás, részekre hullás veszélye. Üres templomok és stadionok, üres színházak és mozik, üres vendéglők és kocsmák világszerte. És ahol még rövid időre egy légtérben tartózkodhatunk másokkal – buszon, villamoson –, ott is öt percenként a fülünkbe harsogják: tartsunk távolságot, védjük magunkat másoktól, másokat pedig önmagunktól…
Hogyan lehetséges így megélni az idei adventet? Hogyan tudunk így készülni az ünnepekre? Törődjünk bele a kemény szakértői véleménybe, amely szerint felejtsük el az idei karácsonyt annak érdekében, hogy talán majd jövőre újra lehet ünnepünk?
A pszichiáter szakember pedig arra figyelmezet, hogy a járványveszélyből fakadó egzisztenciális bizonytalanság, szorongás, páni félelem, az izoláció, valamint egyéb stresszhelyzetek, mint a munkanélküliség kísértő árnya, szeretteink elvesztésének esélye, mind-mind súlyos depressziós betegségek tömeges kialakulásához vezethetnek hazánkban is.
Mégsem akarom elfogadni, hogy az idei ünnepet egyedül a járvány határozza meg. Inkább abba az ugyancsak szakértői meglátásba kapaszkodom, mely szerint talán sohasem volt még ekkora értéke és tartalma az előttünk álló ünnepnek. Hiszen advent és karácsony éppen az összetartozás, a szeretet megtapasztalásának átéléséről, ajándékáról szól.
Hiszem, hogy Istennek az első karácsonyon Jézusban megjelent, testté lett szeretete ma is megtörheti a sötétség hatalmát és elűzheti depressziós félelmeinket. A betlehemi mezőn, hideg és sötét éjszakában tanyázó pásztorok életébe beragyogó angyali köszöntés 2020 ködös, fagyos decemberében is aktuális és érvényes: „Ne féljetek! Nagy örömöt hirdetek nektek: Megtartó született ma nektek…” Mi is bízhatunk az ézsaiási prófécia ígéretének megvalósulásában: „meglátogat minket a felkelő nap a magasságból, hogy világítson azoknak, akik sötétségben és a halál árnyékában lakoznak…”
Ezeket a bátorító vigasztalást és éltető reménységet ajándékozó igéket nem hagyhatjuk válasz nélkül. Ha már templomi istentiszteleteinken a kényszerhelyzet miatt elnémul a gyülekezeti ének, akkor hát töltse be otthonainkat az a szívet, lelket felderítő fény, ami adventi, karácsonyi énekeinkből árad. Hogy csak két nagyon időszerű sort idézzek Weöres Sándor evangélikus költő, énekeskönyvünkben is megtalálható gyönyörű karácsonyi könyörgéséből: „Légy közelebb hozzám, ahogy csak lehetsz, Most és mindörökké: imádságom ez!”
S ez a kérés nem marad válasz nélkül, csak ott kell keresnünk, ahol ez el van készítve számunkra is: a Bibliában, a vigasztalás, a reménység, az élet könyvében. Többek között a 34. zsoltárban, amelynek egyik verse a mai zord távolságtartásos időkben különösen is megszólít minket: „Közel van az Úr a megtört szívűekhez, és a sebzett lelkűeket megsegíti.” (Zsolt 34,19)
Advent és karácsony örömüzenete aktuálisabb, mint valaha: Adventus Domini, az Úr érkezése. Ő nemcsak közeledik, de közel is van mindazokhoz, akik tőle kérik, várják és elfogadják, hogy Ő gyógyítsa meg az összetört szíveket és a megsebzett lelkeket. Advent 2020-ban sem marad el, és lesz karácsony is! Talán kevesebb külső csillogással, de adja Isten, hogy annál több belső tartalommal. Ő szabad a távolságtartási kötelezettségtől. Ő napról napra közeledik, érkezik hozzánk!
Elhangzott 2020. december 7-én, a Kossuth Rádió Erős vár a mi Istenünk! – Evangélikus félórájában.