– Debrecen első evangélikus bölcsődéje ez év január 20-án nyílt meg. Hogyan jellemezné az intézményt?

– Bölcsődénkben két csoportban tudjuk fogadni a gyermekeket, jelenleg azonban – a járványhelyzet miatt – még nem teljes létszámmal, egy csoporttal működünk. Nagyon fontosnak tartjuk, hogy itt nyugalmat, csendességet és szeretetet élhetnek meg. Arra törekszünk, hogy hitben és szeretetben gondozzuk a ránk bízottakat. A napi gondozás, nevelés és számtalan játék mellett, amennyire lehet, minél többször belecsempésszük a foglalkozásokba, beszélgetésekbe az egyház tanítását. Az étkezéseket az asztali áldással kezdjük és zárjuk le, bibliai képeskönyveket lapozgatunk, rövid imádságokat mondunk. Korszerűen felszerelt az intézményünk, és családias légkör fogadja a kicsiket és a szüleiket egyaránt.

– Ön hogyan választotta hivatásának a kisgyermekekkel való foglalkozást?

– Saját kislányom megszületésekor éreztem meg, hogy mekkora csoda a gyermek. Megtapasztaltam, hogy mennyi áldást kapok általa. Korábban más területen dolgoztam, de ekkor eszméltem rá, hogy én gyermekekkel szeretnék foglalkozni, hogy az életem a fiatalok gondozásáról, fejlesztéséről kell, hogy szóljon. Így ez hivatássá vált a számomra. Az a pozitív energia, szeretet pedig, amit visszakapok a gyermekektől, csak megerősít, hogy ezért érdemes felkelni és dolgozni! Nagyon örülök, hogy itt lehetek!

– Mit tapasztalt, miben különbözik ez az egyházi bölcsőde az államiaktól?

– A játék és a biztonság mellett a gyermekek számára a legfontosabb a napirend kialakítása. Az azonos napi rutint megtartva a fő különbség, hogy itt arra törekszünk, hogy megismertessük velük a vallás alapjait. Abban bízunk, hogy mindez a hétköznapok hangulatában is érezhető. Nagy örömünk, hogy a szülők örömmel veszik, hogy vallási légkört igyekszünk teremteni.

– Mit jelent önnek, hogy egyházi intézményben dolgozhat?

– Nagyon hálás vagyok azért, hogy reformátusként evangélikus bölcsődében szolgálhatok. Úgy gondolom, mindez jelzi, hogy a felekezeti különbségek helyett meg lehet élni azt, ami összeköt minket. Előfordul, hogy a bölcsődés gyermek még nem érti az imádságokat, de figyel rá, és idővel már maga is a sajátjának érzi az elhangzottakat. Ha egy gyermek rendszeresen hallja tőlem az imádságokat, az megerősíti benne, hogy ez fontos és jó. Ezen túl én is jobban érzem magam, nyugodtabb és kiegyensúlyozottabb vagyok az imádság által. A bölcsődés korosztály nevelésében meghatározó a személyiségünk: még ha meg se szólalunk, egy mosoly, a megjelenés nagyon sokat számít nekik. Tapasztalatból mondhatom, hogy ha a nevelő nyugodt, akkor a gyermek is az lesz.

– Ön szerint mit lenne érdemes felnőttként megtanulnunk a kisgyermekektől?

– Jó lenne, ha azt az őszinte csillogást, ami a gyermekek szemében van, és a természetükből fakad, mi, felnőttek idővel nem halványítanánk el a saját szemünkben… A gyermeki őszinteség jó lenne, ha felnőttként is megmaradna bennünk. A kisgyermekek érzései, gondolatai, mozdulatai őszinték. A gyermek olyan ártatlanul próbálja átadni az érzéseit, ami valóban példa lehet a számunkra. Ő azt várja, hogy biztonságot és szeretetet adjak a számára, ez még akár egy kanál megfogásában vagy egy nehezebb szó kimondásában is megmutatkozik. Jézus nem véletlenül állította példaként elénk a gyermekeket.

A cikk az Evangélikus Élet magazin 85. évfolyam, 45–46. számában jelent meg 2020. november 22-én.

Az Evangélikus Élet magazin kapható az evangélikus templomok iratterjesztésében, megrendelhető a Luther Kiadónál a kiado@lutheran.hu címen, vagy digitális formában megvásárolható és letölthető a kiadó oldalán.