Mintha elfelejtettük volna, hogy Istenünk jó REMÉNYSÉGRE akar minket hívni évezredek óta, és az első karácsonykor megérkezett egyszülött Fiúban is. Énekelhetjük az ifjúsági ének szerzőjével: „Zöldben járok, szárnyalok feléd!”… Lehet így is, reménységgel járni a földi utat. Van okunk rá. Ézsaiás ezzel kezdi, hogy a Messiás békét hoz a földre: „Vesszőszál hajt ki Isai törzsökéről, hajtás sarjad gyökereiről.” (Ézs 11,1)

Kislány koromban, Csengődön, Szentpétery Péter keresztelő lelkészem ádventi biblia óráin, édesanyámmal együtt hallgattuk az ádventi koszorú színeinek üzenetét. A zöld fenyő az örökkévalóságra is utal, azért is mondjuk „örök-zöld”. Annak érkezésére várunk, jó reménységgel ebben az ádventben, aki az örökkévalóságba hivogatotta tanítványait és most minket is!

Szívünkben még sincs nyugalom, béke, és ragyogó tisztaság, mint a fehér gyertya vagy a fehér, szépen meg kötött szalagok, belsőnkben a szürkeség és a félelem uralkodik, nyaldos sokféle fájdalom, kísértések özöne veszi körül testünket-lelkünket, hogy aztán a bukások után piruljunk, vörösödjön a fejünk, amikor bűnbánatot tartunk.

A mostani zűrös helyzetben ritkulók az oltárhoz térdelések, hogy éljünk Jézus testével és vérével, mert a Messiás, nem maradhatott a jászolbölcsőben ahová csak a pásztorok s a bölcsek térdelhettek, s tán még néhány angyal.

A kereszt azonban az a hely, ahol a szívünkbe hordozott bűnökkel mehetünk, térdelhetünk, hogy a Mester megtisztítson, félelmeinktől újra megszabadítson, és a Lélek erejével engedjen reménységben járni. Jó érzés énekelni egyik kedves énekünkkel: „Velem vándorol utamon Jézus”… vagy így „Jézussal járom utamat, megfogva a kezét!”

A két énekből kicsendül, amit a betlehemi híradásból is hallhattunk már sokszor: Immánuel – Velünk az Isten! S ha ez így van, akkor feltehetjük a klasszikus kérdést: „Mit tegyünk tehát?”

Jézus a Megváltó most is közeledik hozzánk, az ünnep pillanataiban, a szürkeségben, a néha felvillanó reményben és félelmeink szorításában. Az Úr maga biztatott, hogy kérhetünk hitet, azt gondolom, kérhetünk reménységet is, ádventre, karácsonyra.

Kaphatunk kreatív szeretetet, amit a csillogó sárga színben is szoktak kifejezni, hogy megajándékozzuk egymást!

Imádkozhatunk így: „Ó Jézus Megváltónk, Jöjj és tekints le ránk! Tedd újjá nyájadat! Térj be ismét hozzánk! Hadd áldjon szívünk-szánk!” (Evangélikus Énekeskönyv, 132,5)