„Az idősebb fiú pedig a mezőn volt, és amikor hazajövet közeledett a házhoz, hallotta a zenét és a táncot.” (Lk 15,25)

A tékozló fiú példázatának egyik mondata ez, amikor a minden vagyont elszóró kistestvér hazajön, bűnét megbánva fordul apjához. Apja pedig nagy ünnepet rendez zenével és tánccal. Ebben a példázatban kiderül, hogy milyen belül lenni. Milyen a szerető Isten országában, házában lenni. Ott van zene és tánc.

A táncról Dávid király szokott még eszembe jutni, aki akkora hálát és boldogságot érzett, mikor visszaszerezték a filiszteusoktól a szövetség ládáját, benne a tíz igével, hogy örömtáncba kezdett. Isten közelsége örömre indíthatja az embert, ami gyakran így fejeződik ki a Bibliában is.

Persze jómagam nem mondanám, hogy egész életemben mindig szívesen táncoltam. Néhány éve kezdtem először órákra járni. Amolyan hobbiként indult, de nem volt egyszerű rávennem magam. Akkor is feleségem, Fanni ötlete volt. Beadtam a derekam, és nagyon élveztük. Jó volt mozogni, jó volt kikapcsolódni. Jó volt közösségben lenni. Azóta mondhatnám, hogy része az életünknek.

Amikor elkezdtük a gyülekezeti szolgálatot Somlószőlősön, akkor már sok-sok ötlet volt a fejünkben, hogy megszólítsunk embereket. Nem minden jött össze. Nem segített a koronavírus-helyzet sem. De 2020 őszére Fanni előállt a táncolás ötletével, melyet ezúttal már nem vonakodva, hanem lelkesen fogadtam. Így próbáltunk meg kapcsolódni a falubeliekhez. A táncban sok öröm van, egy kis mozgás felszabadultságot eredményez, ott van benne a zene vonzereje vagy akár a hála is.

A cikk itt folytatódik.