Ebben a koronavírussal tépázott időkben sokat tépelődtem, vajon az Evangélikus Külmissziói Egyesület (EKME) idén is meghirdesse-e szokásos – vízkereszttől húsvétig tartó – adománygyűjtő akcióját? Nincs nekünk itthon is elég bajunk? Vagy nem inkább a szomszédjainkkal, horvát testvéreinkkel kellene törődnünk, akik közül soknak veszett el mindene a földrengésben? 

Az év igéjét megelevenítő kép segített, hogy el ne bizonytalanodjak. Bár oda kell figyelnünk a közelünkben élőkre, távoli testvéreink támogatásában sem szabad megfáradnunk! Különösen most nem, amikor a világjárvány gazdasági következményei az egyébként is sok nyomorúsággal – AIDS betegséggel, éhínséggel – sújtott, hihetetlen szegénységben élőket számunkra talán fel sem fogható módon próbálják meg. 

Az EKME évtizedek óta segíti azoknak a keresztény közösségeknek az életét és szolgálatát, akik más földrészen élnek. A legismertebb közülük a „kenyai projekt”. Tizenöt esztendeje kezdődött Nairobiban, a nyomornegyedekben élő árvagyerekek megsegítése. A tavalyi esztendőben el is sikerült jutni hozzájuk egy orvos csapattal. A főváros mellett, egy roppant jutányos áron bérelt üdülőben nyílt mód arra, hogy az EKME munkatársai egészségügyi tábort szervezhessenek a támogatott gyerekeknek. A tavalyi év vízkereszti céladománya éppen ennek a programnak megvalósulását segítette, amelyért köszönettel tartozunk a gyülekezeteknek. 

A táborban derült fény többek komoly betegségére, így Grace Morasi veleszületett szívrendellenességére, amely egy-két év múlva a kislány halálához vezetett volna. A kislányon 2020 szeptemberében, a magyar támogatásoknak köszönhetően sikeres műtétet hajtottak végre. Grace jól van, erősödik az immunrendszere, és még egy kedves hírt is hallottunk felőle: az események hatására eltökélt vágya, hogy ő is orvos lehessen. Az EKME folyamatosan támogatja őt a felépülésében, ahogyan azt a közel 70 családot is, akiknek lakhatása, a mindennapi betevő falat előteremtése vált bizonytalanná a járvány miatt. 

Az 2021. évre meghirdetett adománygyűjtő akcióval Bernard Mahanga Okonit, a helyiek által csak Mambónak hívott fiatalembert kívánjuk megsegíteni. Ő az EKME pártfogói programjának köszönhetően került ki a nyomorból és szerzett magának munkát. Főleg az építőiparban dolgozott eddig, életéről, sorsáról e sorok írójának beszélt a februári egészségügyi táborban, ahol, mint ifjúsági vezető szolgált. De nem csak a táborban volt tevékeny Mambó: Ő a kawangware-i evangélikus gyülekezetnek a kántora és gyermekbibliakör vezetője. Az orvosi vizsgálat februárban nála előrehaladott sérvet mutatott ki, amely sürgős beavatkozást igényel. Az EKME-hez érkező adományokból az ő műtéti költségeit fedezzük. Az operációk nem ingyenesek Kenyában, a nyomornegyedben élők nem bírják fizetni az egészségügyibiztosítás összegét, így az ellátásból kiszorulnak. Ezért bizony nagyon rászorulnak a támogatásunkra, ahogyan Mambó is.  

A szerző az EKME lelkészi elnöke.