A hirdetésen ez állt:     

„ANGYALI REGGELEK  Megújuló hagyomány! Zarándoklat a léleknek! 

Jöjj közénk minden reggel 7 órától az Ótemplomba, ahol csend, énekek, a gyertya fénye, angyalok közelsége, segít, hogy  megújuljon, hogy azzá legyél, akivé igazán Isten szeretne Téged teremteni. 

Az Angyali reggelek házigazdái az életük egy történetét, számukra fontos történetet, vagy verset osztanak meg Istennel és a gyülekezettel. 

Reméljük, idén minél többen indulunk el az Angyali reggelek zarándoklatán.”

A hirdetéseket sokan elolvasták, hiszen már az első reggelen ötven főnél is többen voltunk az Ótemplomban.  Érdekes volt belépni az első alkalomra:  gyertyafény világított a templomban, halk énekszó, gyülekezésnél Morricone zenéje különös hangulatot árasztott. Közös éneklés után imádság csend,   rövid igemagyarázat következet egy tanulságos történet. Ezt a részt minden reggel Lázár Zsolt esperes vezette. A zenei szolgálatról és az elmaradhatatan   kivetítésekről a gyülekezet kántora Himer Péter és felesége Duló Erika gondoskodtak. 

Minden reggel a házigazdák osztották meg gondolataikat a karácsonnyal, az adventtel és az életük Istenélményével kapcsolatosan! Megható pillanatok voltak ezek. Sok könnycsepp gördült le az arcokon. Különös hagulat! De ez több mint hangulat! Igazi találkozások voltak ezek! 

A hétköznapi rohanás előtt megálltunk a templomban. Csak 30 percre.

A házigazdák szerepében olyan emberek jöttek el közénk akikkel minden nap találkozunk, de szinte nem tudunkróluk semmit, elmegyünk egymás mellett egy üdvözléssel. Most közelebb kerültek hozzánk ők is. Az ő a történeteik is őszinték voltak, emberközeliek. Zarándoklat volt, de nem nekünk kellett menni, hanem hozzánk jött el ádvent igazi értelme. A várakozás, az öröm, a meghatottság. Igazi kis család lettünk, mert minden nap sokan voltunk és minden nap bővült a családunk pár fővel. És hallgattunk, hallgattuk az aznapi csodát. Minden más volt. Talán tényleg velünk voltak az angyalok.

Eljött a karácsony. Már régen nem éreztük ilyen meghittnek, pedig ugyanúgy zajlott minden, de mégis valami más volt. 

A szívünk a lelkünk felkészült igazán Jézus születésének megünneplésére. 

Köszönjük az ötletet és a megvalósítást. Reméljük hagyományt teremtett az Ótemplomban ez a lelki zarándoklat. „Megújuló hagyomány! Zarándoklat a léleknek!” Az Angyali Reggelek igazi találkozássá lettek. Találkozás Istennel, találkozás emberrel! Ahol mi megtapasztaljuk Isten közelségét oda vissza vágyunk! Talán ez volt a legnagyobb titka ezeknek a reggeleknek.