Halálának előestéjén Jézus azok egységéért imádkozott, akiket neki adott az Atya: „…hogy mindnyájan egyek legyenek (…), hogy elhiggye a világ...” (Jn 17,21) Minél inkább közösségben élünk, annál inkább kapcsolódunk más keresztyénekhez és az emberiséghez. Pál óva int attól a magatartástól, amely már az első keresztyének egységét is fenyegette: a saját hagyomány abszolutizálásától Krisztus teste egységének kárára. A különbségek így a kölcsönös gazdagítás helyett megosztáshoz vezetnek. Pál szerint „…minden a tietek. Ti viszont Krisztuséi vagytok, Krisztus pedig Istené.” (1Kor 3,22–23) Krisztus akarata kötelez az egység és a megbékélés útjának követésére, ezáltal pedig arra, hogy imádságában egyesüljünk.

Szentlélek! Megelevenítő tűz és lágy szellő, jöjj és lakozz bennünk! Újítsd meg bennünk az egység iránti szenvedélyt, hogy átéljük: hozzád vagyunk kötve, és ez egyesít bennünket. Hadd egyesüljenek és tegyenek bizonyságot közösen az őket megtartó reménységről mindazok, akik keresztségükben magukra öltötték Krisztust. Ámen.