A magyar mozikban 2020 júliusában bemutatott Corpus Christi (Boże Ciało) című lengyel film számos díjat és elismerést nyert el tavaly, a 92. Oscar-gálán pedig a legjobb nemzetközi játékfilm kategóriájában jelölték. Az aranyszobrot végül az Élősködők című dél-koreai film zsebelte be, ez azonban nem von le az alkotás értékéből, érdemes az online filmes oldalakon felkutatni.

Egyház nélküli hívek

Az alkotás Jan Komasa rendező harmadik nagyjátékfilmje, melynek témája az aktuális lengyel viszonyokra is reflektál, hiszen a katolikus országban az emberek több, mint 90 százaléka hisz Istenben, mégis csak töredékük gyakorolja intézményesen is a vallást.

A rendező elárulta, hogy a kommunizmus évtizedeiben egyedül az egyház tudott biztonságot, közös teret nyújtani az embereknek, a rendszerváltás után azonban visszaesett az egyház népszerűsége. Az emberek úgy gondolták, már nem kell templomba járniuk ahhoz, hogy szabadnak érezzék magukat, így a hívő keresztények aránya meredeken csökkent a népességen belül. Az egyház éppen ezért sokszor veszélyeztetve érzi magát, így nem támogatja a modern kezdeményezéseket úgy, ahogyan a Corpus Christi című filmet sem. Link:

A témaválasztás aktualitását erősíti, hogy a film igaz történet alapján készült. Lengyelországban több olyan eset is előfordult, hogy valaki álpapnak adta ki magát, akár több éven keresztül. Az indokok között többnyire a vagyonszerzés dominált. Ennek a filmnek a főszereplője azonban azért szeretne pap lenni, hogy Istent szolgálja: Daniel (Bartosz Bielenia) azonban büntetett előítéletű, rablások és gondatlanságból elkövetett emberölés miatt ítélték el, így nem teljesülhet az álma. Egy ilyen ember nem lehet pap. Vagy mégis? 

Megváltó reverenda

Daniel a javítóintézetben szolgáló karizmatikus katolikus pap hatására tér meg. Jó magaviselete miatt feltételes próbaidőre engedik, amit egy kis település melletti fűrésztelepen tölt. Hazugság és véletlenek folytán, Daniel az alkoholproblémái miatt kórházba kényszerülő helyi papot helyettesíti. A reverenda felöltése a múlt bűnei, és az emberek előítéletei alól szabadítja fel a főhőst, aki megtapasztalja a papi hivatás örömeit és nehézségeit egyaránt: prédikál, gyóntat, feladja az utolsó kenetet. 

A karizmatikus fiatal egyre több támogatóra talál, de szembesülnie kell egy, a falut megrázó tragikus baleset fájó emlékeivel is. Kiderül, hogy a település hét lakója esett áldozatul egy autóbalesetnek. A megemlékező táblán azonban csak a hat fiatal képe szerepel, akik egy autóban utaztak. A másik kocsit egy idősebb férfi, a baleset feltételezett okozója vezette. Neki és özvegyének sem tudtak megbocsátani a gyászoló családok, így a férfi holtteste özvegye házában marad, aki nem temettetheti el bűnös férjét. Daniel célja, hogy megbékítse a falu lakóit és megértesse velük, hogy bármi is történt a múltban, az igazi szeretet és megbocsátás elfedez minden bűnt. 

„A megbocsátás nem egyenlő a felejtéssel. A megbocsátás a szeretetet jelenti. Vétkei ellenére szeretni valakit. Akármiben is vétkes” – így fogalmazza meg Daniel a film fontos tanulságát. 

A megbocsátás felszabadító története

A Corpus Christi jelentése: Krisztus Teste, mely nemcsak az Oltáriszentséget jelenti, hanem úrnapja ünnepét is. Ilyenkor szokás a katolikus egyházban körmenetet tartani, ez is látható a filmben. Emellett Krisztus Teste az Egyház is, mely szintén fontos szereplője a filmnek. 

A főszereplő egyfajta modern, esendő Krisztus-karakterként is értelmezhető, melyet az evangéliumi utalások is erősítenek, mint például a Júdáshoz hasonló áruló alakja, vagy a film végén Krisztusra tekintő, ruháját eldobó Daniel jelenete. Ennek ellenére a főszereplő hangsúlyozza saját és az emberek bűnösségét, ezzel szemben pedig Krisztus tökéletességét. A film egyes elemei egyfajta egyházkritikaként is értelmezhetőek, melyek azt sugallják, hogy sokszor hiányzik az együttérző pap alakja, aki a szertartásos elemek mellett nehezen tekint az emberekre. 

Az izgalmas történet mellé egy megrázó képi világ társul, mely reálisan ábrázol minden élethelyzetet. A főszereplőt alakító Bartosz Bielenia szuggesztív játéka végig magával ragadja a nézőt. A filmnek erőssége a számos értelmezési lehetőséggel bíró forgatókönyv, mely az események átgondolására készteti a nézőt. Annak ellenére, hogy elítéltem a megbocsátani nem tudó falusiakat, valahol mélyen azonosultam is lelkületükkel, hiszen a történet elején én magam Danielt ítéltem el, és nehezemre esett megbocsátani múltbéli vétkeit és hiányosságait. A történet végére ez feloldódott így a film számomra a megbocsátás felszabadító történeteként értelmezhető.