A széttört, karácsony estét idéző jelenet figurái szilánkokra törve, látványosan leköpve hevertek szanaszét. A meggyalázott újszülött feje és egyik keze eltávolodott az apró testtől, oldalán és másik kezén lyuk tátongott, Mária törékeny alakja romokban hevert, a hódolatát kifejező két király immár fejetlenül döntik meg testüket a világ Megváltója felé, az ökör felismerhetetlen lett. Az ütések nyomai megrázóak és felkavaróak voltak.
A Bibliát olvasók emlékezetében rögvest felidéződik a 22. messiási zsoltár néhány meghökkentő mondata: „Hatalmas bikák vettek körül, bekerítettek a básáni bivalyok. Föltátották rám szájukat, mint a marcangoló, ordító oroszlán. Szétfolytam, mint a víz, kificamodtak csonjaim. Szívem, mint a viasz megolvadt bensőmben. ... mert kutyák vettek körül engem, gonoszok bandája kerített be, átlyukasztották kezemet, lábamat. ... Megosztoznak ruháimon, köntösömre sorsot vetnek.” (Zsolt 22, 13-19)
Igen, mindez azért, hogy a mi történetünk elkezdődhessen, hogy a Betlehemben született Isten fia meghaljon a világ bűnéért, aki közben utolsó óráiban azokért imádkozik, akik ezt teszik vele, ahogyan azt a Lukács írása szerinti evangéliumban olvassuk: „Jézus pedig így könyörgött: Bocsáss meg nekik, mert nem tudják mit cselekszenek. Aztán sorsvetéssel osztoztak ruháin.” Lk 24,23
De ilyen korán? – tehetjük fel a kérdést Szentendrén. Alig, hogy megszületett, máris elvétetik? Még meg sem melegedett helye ebben a világban, máris összetöretik? A kétezer éves pillanatkép épphogy csak prédikálni kezdett az evangélikus templom előtt sétálók tömegének, az utca emberének éppúgy, mint az istentiszteletre érkező gyülekezetnek, de valakinek máris útban volt Jézus. Hát ilyen könnyű lenne őt eltenni láb alól?
Annak idején Jézus születése után alig néhány nappal angyal jelent meg Józsefnek álmában, aki ezt mondta: „Kelj fel, vedd a gyermeket és anyját, menekülj Egyiptomba, és maradj ott, amíg nem szólok neked, mert Heródes halálra fogja kerestetni a gyermeket." (Mt 2,13).
A kisded most nem menekül. Nem menekítjük. Az őrző-védő szolgálat, a security, a térfigyelő kamera nem segít. A rendőrség által hivatalból felajánlott áldozatvédelmi tájékoztatást nem kértünk. Az áldozat Krisztus. Kiállunk mellette, de ő akkor sem szorul védelemre. A szentendrei evangélikusok szívében ott él hatalmas és erős Istenként, a világ Uraként, aki győzedelmeskedett a bűn, a gonoszság, az ördög felett még akkor is, ha az itt lakóként naponként szembesülünk az erőszakos cselekmény emlékével.
Jézustól egyetlen fegyvert kaptunk kezünkbe ezek ellen: a szeretet erejét. Forgassuk jól amit kezünkbe adott és Pál apostol szavait idézgessük egymásnak, amikor olykor mi is felháborodunk és indulat fogna el minket: „Ne győzzön le téged a rossz, hanem te győzd le a rosszat a jóval.” (Rm 12,21)
A szerző a szentendrei evangélikus gyülekezet lelkésze.