Bíztunk abban, hogy újra találkozhatunk az ismerős, kedves szolgatársakkal, és gyülekezeteink tagjai is nagy szeretettel várják ezeket az alkalmakat. Egy szolgatársunkkal azonban idén már nem találkozhattunk. Tavaly márciusban szólította el közülünk Mennyei Atyánk Vigassy Mihály 73 éves korában elhunyt krisztinavárosi római katolikus plébánost. A héten róla is megemlékeztünk.

Vasárnap imahetünk felvezetéseként egy jeles vendéggel kezdhettük a sorozatot: budagyöngyei kápolnánkban és a Várban rendezett fő istentiszteletünkön Marton Zsolt váci megyés püspök volt vendég-igehirdetőnk, aki Fabiny Tamás püspökünk meghívására jött közénk. Szívhez szóló igehirdetésében saját maga által készített fali keresztjét is bemutatta, amelyen a korpusz egy szőlővessző göcsörtös hajlata volt, emlékeztetve a megváltó és életet adó Jézusra. Így szólt arról a Krisztusról, akivel mi is csak élő közösségben vagyunk képesek igazán élni és jó gyümölcsöt teremni. Jézus felhívása volt ugyanis az idei ökumenikus imahét jelmondata: „Maradjatok meg szeretetemben, és sok gyümölcsöt teremtek.” (Jn 15,5–9) 

Az istentisztelet után egy kis vendéglátás során a lelkivezetők eszmét cserélhettek egyházaink képzési munkájáról. 

Hétfőn, kedden és szerdán este hat órára már a kerületi papok, lelkészek és szerzetes testvérek gyülekeztek nálunk, hogy a grandchampi nővérek által megírt liturgiával együtt szolgálhassunk és tehessünk bizonyságot Jézus mindannyiunkat megtartó szeretetéről.

Hétfőn este Illés Dávid budai református esperes hirdette az igét, aki a  Krisztushoz mint szőlőtőhöz való kötődésről és annak a keresztények életében betöltött, kulcsfontosságú szerepéről szólt.

Kedden este Péter Zoltán budavári evangélikus lelkész arról beszélt, hogy eddigi élete folyamán hol és miként találkozott az egyes felekezetek képviselőin keresztül Jézus lehajló, befogadó és szeretetközösséget teremtő lelkületével, amelynek őspéldáját ő a lábmosás megrendítő cselekményében (Jn 13) látja.

Szerda este Tampu-Ababei József római katolikus plébános (Vigassy Mihály krisztinavárosi utódja) szólt közöttünk arról a szenvedélyes szeretetről, amellyel válaszolhatunk Isten minket Krisztusban kereső szeretetére. József testvér moldvai csángó származású, tehát mondhatjuk, hogy szín katolikus vidéken nőtt fel. Tapasztalataiból merítve arról is beszélt, hogy számára eleinte távoli gondolat volt az ökumené, de szolgálati évei folyamán – más felekezetű hívekkel találkozva – egyre inkább átérezte és most már maga is tanúsítja az Isten gyermekei és a Krisztus békességét hordozók testvériségét.

Budavári templomunkban újra találkozhattak református, római katolikus, görögkatolikus, kapucinus és ferences szerzetességhez kötődő közösségi tagok és persze evangélikus tradícióban élő keresztények. 

Az utolsó napi alkalmon áldásosztásra is adtunk lehetőséget: aki kijött az oltárhoz, letehette „élete mécsesét” az asztalon szimbolikusan megjelenített „Isten tenyerébe”, és ezután igei áldást kérhetett a katolikus paptól vagy a református lelkésztől.  

A gyülekezeti tagok és a szolgálattevők, ha nem is kézfogással, de az annál sokkal fontosabb krisztusi békesség jókívánságával köszöntek el egymástól a templomajtóban, annak reményében, hogy jövőre majd egy teljes héten át, biztonságosabb körülmények között találkozhatunk. Addig is igyekszünk Krisztussal közösségben maradni és tanulni, hogy sok jó gyümölcsöt teremhessünk. Lelke által ő tartson meg minket magánál, és növelje szeretetünket!

Ökumenikus istentiszteleti alkalmaink felvételei elérhetők a Budavar.lutheran.hu weboldalon.