A projekt neve „House of One”, magyarul „Az Egy Háza”. Magát az épületet, amely egy templomot, egy mecsetet és egy zsinagógát foglal magában, és a középpontjában egy a vallási és kulturális párbeszéd megvalósulását szolgáló közös terem helyezkedik el, a neves berlini építészeket tömörítő Kuehn Malvezzi építésziroda jegyzi, mintegy 47 millió eurós költségvetést társítva a megvalósításához. Az épületegyüttes létesítését a Német Szövetségi Köztársaság és Berlin városa mintegy 30 millió euróval támogatja. További 9 millió euró folyt be ez idáig adományok gyűjtéséből, és abban bíznak, hogy a hiányzó 8 millió eurót is további gyűjtésekből sikerül hozzátenni. A tervek szerint az építkezés mintegy tízévnyi előkészítő munka után ez év május 27-én kezdetét veszi.

Több, mint szimbólum

A terv megálmodói szerint a cél nem egy új, közös vallás létrehozása, hanem hogy létrejöjjön a békés testvéri párbeszéd a világ vallásai és azok hívei között. Ez a cél pedig több, mint magasztos, még ha süt is belőle a Németországra és különösképp Berlinre jellemző „multikulti” szemlélet és a nem keresztény hátterű bevándorlóknak a német többségi társadalomba való integrálódására irányuló törekvés.

„Az ötlet nagyon egyszerű – nyilatkozta Roland Stolte keresztény teológus, aki segített a projekt elindításában. – Szerettünk volna egy ima- és művelődési házat építeni, ahol ez a három vallás együtt létezhet, miközben mindegyik megőrzi saját identitását.” Andreas Nachama rabbi még tovább megy: „Több, mint szimbólum. 

Ez egy új korszak kezdete, ahol megmutatjuk, hogy nincs közöttünk gyűlölet… Sokféle út vezet Istenhez, és mindegyik út jó. Az Egy Házában a keresztények, a muszlimok és a zsidók külön imádkoznak, de a vallási ünnepeken, a megemlékezéseken és az ünnepségeken ellátogatnak egymáshoz.”

A projekt alapkoncepcióját a következőképp fogalmazták meg: „A világ számára Az Egy Háza a béke szimbóluma, a jövőnket tekintve pedig a remény jele…” A projektleírásban pedig ezt találjuk: „Berlinben, ahol egykor a vallási emancipáció és megvilágosodás Lessing és Moses Mendelssohn barátsága révén vált európai projektté, ahol 1989-ben a szavak és az erőszakmentes ellenállás erejével leomlott a »vasfüggöny«, legyen Az Egy Háza egy olyan hely, ahol a vallások együttélését békében, egymás felé forduló nyitottságban és a sokféleség megbecsülésében élik meg.”

A cikk itt folytatódik.