– A járvány alatt felerősödtek azok a kritikus hangok, melyek szerint a kínai és orosz vakcina beszerzésével ismét keletre tolódott a magyar diplomácia. Atlantistaként ön hogyan értékeli ezt a jelenséget?

– A járvány, mint minden válságos helyzet alatt brutálisan megnő a nemzeti érdekérvényesítés, az érdekközpontú külpolitika jelentősége. Mikor választópolgárok életének, biztonságérzetének megtartásáról van szó, még inkább felerősödik az a folyamat, amely egyébként a magyar külpolitikát az utóbbi években amúgy is jellemezte. Az érdekvezérelt külpolitika olykor értetlenséget váltott ki, sőt kritikát is kapott – néhány évvel ezelőtt ez egy közepes méretű ország részéről szokatlan jelenség volt. Az elmúlt évek fejleményei nyomán, s különösen a járvány idején a kritikák mintha elcsendesedtek volna, mivel a hatékony érdekérvényesítés emberéletekben mérhető. Mikor a német kancellár orosz vakcinabeszerzésről tárgyal, vagy amikor hirtelen kiderül, hogy az EU iránt egyébként nagyon elkötelezett országok hirtelen felfedezik a keleti forrásokat. Ezek mind nagyon pragmatikus irányba viszik el a külpolitikát. A realista, érdekvezérelt külpolitika mindenütt feljövőben van, ami a mi esetünkben – geopolitikai helyzetünknél fogva – egy érzékeny kelet-nyugati egyensúly kialakítását, megtartását jelenti.

MINDAZONÁLTAL NAGYON VESZÉLYESNEK, CIVILIZÁCIÓS SZEMPONTBÓL KÁROSNAK TARTOM AZT, HA BÁRKI TUDATOSAN BIZALMATLANSÁGOT SZÍT AZ EURÓPAI UNIÓ IRÁNT.

– Angela Merkel, vagy Emmanuel Macron azonban nem állt a nyilvánosság elé azzal, hogy ő a kínai vakcinával fogja beoltatni magát. Orbán Viktor viszont igen.

– A miniszterelnök nyilván ezzel is növelni akarta a bizalmat a kínai vakcina iránt, ami érthető. De tény, hogy Magyarországon többet beszélünk a keleti kapcsolatokról, mint amennyi realitása ennek van, miközben a kormányközeli kommunikáció kéjesen csépeli Brüsszelt, vagy papol a hanyatló nyugatról. Tudjuk persze, hogy Kína nagyon jön fel, oda kell rá figyelni, és hogy nyugaton is rengeteg az abszurd jelenség, társadalmi feszültség. De elég csak átbiciklizni nyugati határszélünkön a szomszéd osztrák faluba ahhoz, hogy a hanyatlást mégse érezzük olyan drámainak. Mások, mint például Németország jóval kevesebbet beszélnek erről, miközben Berlin legnagyobb kereskedelmi partnere éppenséggel Kína, és nem véletlenül annyira büszke Németország arra, hogy uniós elnökként tető alá hozták az EU-Kína megállapodást.

NÁLUNK TEHÁT KÉTSÉGKÍVÜL VAN A KELETI KAPCSOLATOKNAK EGYFAJTA IDEOLÓGIAI TARTALMA, AMI TŐLEM NAGYON MESSZE ÁLL. EZ AZONBAN NEVELTETÉS, VAGY CIVILIZÁCIÓS HÁTTÉR KÉRDÉSE.

– Ez azt jelenti, hogy a kormány döntéshozóinak a neveltetése, civilizációs háttere kevéssé kifinomult?

– Ez nem finomság kérdése, szerintem a magyar kormány nyugati, uniós és NATO-s elköteleződéséhez nem férhet kétség – remélem, hogy ez nem vágyvezérelt gondolkodás. De a napokban közölt miniszterelnöki rádióinterjúban az hangzott el, hogy a Brüsszellel fennálló viták ellenére több területen, például a digitalizáció, vagy a környezetvédelem tekintetében nagy az egyetértés. Ebből is az látszik, hogy a pragmatista, realista külpolitikának vannak erős nyugati vonásai is.

Az interjú a továbbiakban itt olvasható.