Bár a hétköznapokban az etikát és az erkölcsöt egymás szinonimájaként használjuk, valójában az etika az a tudományág, amely az erkölcsöt vizsgálja.
„Az etikát tanuló gyermek általános ismeretet szerezhet a nyugati civilizáció erkölcsi normáiról, megismerkedhet a kölcsönösség, méltányosság, részvét, tisztelet etikai megközelítésével. A hittan is érinti ezeket, és a tárgy nem jelent automatikus elkötelezettséget egy adott egyház iránt. Mindkét tárgy közös célja, hogy a gyermekekből önmagára és a környezetére reflektáló felnőtt váljon, aki másokért él.”

Sajátos tantárgy az oktatásunkban

Az etikaoktatás története egészen a rendszerváltásig nyúlik vissza. A tárgy a Zsolnay József vezette Országos Közoktatási Intézet embertan-műhelyéből indult el egyedülálló magyar kezdeményezésként. A műhely akkori tagjai, Kamarás István, Homor Tivadar és Lányi András emberismeretként szerették volna a tárgyat bevezetni, egyúttal a tárgyhoz kapcsolódó pedagógusképzést is megszervezték.

Egyes iskolákban külön tárgyként, máshol a különféle tárgyakba integráltan oktatták az emberismeretet. 2011-től vált általános feladattá az iskolák számára kötelezően választható tárgyanként az etika- és a hit- és erkölcstanoktatás megszervezése.

„A kötelező bevezetés nagy társadalmi vitát váltott ki a 2010-es évek elején. Ma zavarbaejtően sokszínű emberképekkel találkozunk a világban, ez még a felnőttek számára is kaotikus. A család az erkölcsi és hitbeli nevelés fontos színtere, de ha a gyermek nem kap a különféle gyakorlati erkölcsi és hitbeli kérdésekre választ, akkor ezt valahol pótolnunk kell, ez közös felelősségünk.”

A teljes cikk itt olvasható el.