Ebédidőben hívjuk Molnár Ferencnét, Erikát, a dabas-gyóni Kisharang Evangélikus Családi Bölcsőde kisgyermekgondozó-nevelőjét és Balog Eszter lelkésznőt.

A technikának hála, látjuk is egymást. A kicsik igazoltan vannak távol: „Mind a heten alszanak, a napokban sokat farsangoltunk, kicsit túlpörögtek, de a déli harangszóra már aludtak – kezdi Erika a helyzetjelentést. – Több szálon halad az új bölcsi ügye: az önkormányzat által pályázati forrásból felújított épület engedélyek sorára vár. A bölcsőde a fenntartó, a Magyarországi Evangélikus Egyház diakóniai munkaágához tartozó szolgáltatás, a Sztehlo Gábor Evangélikus Szeretetszolgálat részéről pedig intézményvezetőként Buda Annamária szervezi és felügyeli a munkát.”

VARÁZSHÁZIKÓ ÉS ZENE

Tavaly január 6-án indult az intézmény, idén, vízkereszt ünnepén az első születésnapra Erika sütötte a tortát a csoportnak. Mint megtudjuk, a tavalyi covidos év nem okozott jelentősebb fennakadást: a májusi újranyitáskor a gyerekek hamar visszailleszkedtek.

Milyen a bölcsisek egy napja? – érdeklődünk. „Hét órától folyamatosan érkeznek, játék, rendrakás a csoportszobában, kézmosás és reggeli a sorrend. Utána az asztalok leszedése és szabad játék. Kilenc óra után egy kis kötöttebb foglalkozás következik: mondókázunk, énekelünk, tornázunk, kézműveskedünk. Az elmúlt hetekben a tél, a farsang témája dominált a foglalkozásokban, most pedig már húsvétra készülünk festéssel, gyurmázással, ragasztással. Tízórai után, ha az idő engedi, szabadtéri játék jön a templomudvaron.

Ha erre nincs mód, a csoportszobában tornázunk a kicsikkel. A levegőzés után ebéd, majd előkerülnek a kiságyak, felhangzik a halk zene, ami altatásra hangolja őket. Felgyullad a varázsházikóban – egy elballagott bölcsistől kaptuk – a LED-es égő, és kezdődik a mese az évszakhoz, ünnepekhez kötődően. Fél háromkor ébrednek, rendrakás, uzsonna és ismét játék a szülők érkezéséig” – avat be a mindennapokba Erika.

KINCSEK A VARÁZSTÁSKÁBÓL

A sztehlói nyitottság jegyében nem feltétel, hogy az érintett családok egyházunkhoz tartozzanak. „Persze szeretnénk elsősorban evangélikus családoknak segíteni – mondja Molnárné Erika. – Az átköltözéssel újabb hét kicsinek lesz hely. Ez jó, mert sokan szeretnék beadni hozzánk a gyermeküket. Sok édesanya kénytelen visszamenni dolgozni a gyermek hároméves kora előtt, hiszen szükség van a fizetésére, mert például a családnak hitelt kell törlesztenie. Van, akinek családbarát a munkahelye, de négy-öt órán át meg kell oldania a gyermek felügyeletét. És akad, akit kész tények elé állít a munkáltatója: »Visszajössz, vagy felveszek mást« – magyarázza a megnövekedett igény hátterét. – Istentiszteleteinkre, a tavalyi gyülekezeti baba-mama közös farsangra nem evangélikus családok is eljöttek már. Felvirágoztatjuk a gyülekezetet a fiatal családokkal, és ők is mondják, milyen jól érzik itt magukat.”

Balog Eszter hozzáteszi: „Hívjuk őket alkalmakra, családi istentiszteletekre. Amellett, hogy szeretnénk integrálni a családokat, tiszteletben tartjuk a már meglévő felekezeti kötődésüket.” A lelkésznő maga is háromgyermekes édesanya, és szívügye a családok egészét felölelő közösségépítés, hiszen ahogy a társadalomnak, úgy egy gyülekezetnek is a család az alapsejtje.

A bölcsődében hetente egyszer Balog Eszter knyitja a „varázstáskát”: fél órán át foglalkozik az apróságokkal. „Éneklünk, zenélünk az egyházi évhez alkalmazkodva. Több hangszert viszek be, egészen elvarázsolódnak! Például van nyolc kisharangom – fel vannak hangolva egy oktáv hangjaira –, így mindenkinek jut egy. Nagyon szeretik. A kedvenc énekünk a Szólnak a harangok a toronyban, ehhez harangoznak is; teljes boldogság van ilyenkor! – meséli mosolyogva. – Aztán pár mondatban hálát adunk Istennek az éppen aktuális örömeinkért, majd a legvégén imádkozunk, elmondjuk a Miatyánkot. Ezek az alig kétéves kicsik már tudnak ebből a hosszú imádságból mondatokat, szavakat, és mondják őket a megfelelő helyen. Meghozza a gyümölcsét, hogy naponta lelki nevelésben van részük: mindez a gondozónők munkáját, a támogató családokat dicséri.”

MUSKÁTLIS ABLAKOK

A hajdani egyházi elemi iskola száz-százhúsz évvel ezelőtt épülhetett. Homlokzatának felújítása műemlékvédelmi ellenőrzés mellett zajlott. Egy ódon fotó állt csak rendelkezésre, ennek alapján dolgoztak. Az épület egyharmadában nyomdatörténeti kiállítótér és műhely lesz, a helyi hagyományok megőrzése céljából.

Vajon élnek még Gyónon egykori evangélikus elemi iskolás diákok? Mit szólnak a megújuláshoz? Balog Eszter bólogat: „Igen, élnek, és örömmel látják, hogy milyen szép lett így felújítva. Az ablaktáblák kifelé nyílnak majd, mint rég, és piros muskátli lesz az ablakokban. A rézkilincsek, a tornácos udvar az egykori időket idézik. A ház a templommal szemben áll. A gyülekezet örül, hogy élet, folyamatos nyüzsgés van a hétköznapokban is. A költözés után is egy közösségben leszünk a gyerekekkel és a gondozókkal. Fontos megemlítenem, hogy a presbitérium kezdettől fogva támogatóan állt a projekt mögé.”

Nagyon sok berendezési tárgy és játék érkezett a családoktól adományként, már az új szülők is felajánlották, hogy segítenek akár szerelni, takarítani is. „Van, aki elkapja a hullámhosszt, és nem pluszmunkának érzi a segítségnyújtást, hanem örömet talál benne. Azt tapasztalom, hogy sok ember megszólítható – mondja a lelkésznő. – Szeretném név szerint is említeni a bölcsőde dolgozóit: Erikát, a vezetőnket, Fekete Pálné, Erzsébetet, Erzsi nénit, Birizdó Juditot és Opóczkiné Hornyák Anikót. A bölcsődei dolgozók mind nagyon jól együttműködnek a gyülekezettel, heti egy alkalommal van lelkészi megbeszélésünk. Ezt az Útmutató igéjével, áhítattal, imádsággal kezdjük, majd rátérünk a bölcsődei dolgokra. Kiértékelünk, az e-mailes csoportban szakmai cikkeket osztunk meg egymással. Ott vagyunk a gyerekek mindennapjaiban mint csapat. Ha elmúlik a járvány, újraindítjuk a szülők körét, szeretnék majd szakmai előadókat hívni. Lelki és tanácsadói szolgálat szintjén is jelen kívánunk lenni.”

TESTI-LELKI GYÓGYULÁS

A bölcsőde dolgozói gyóni gyülekezeti tagok. Molnárné Erikát arról kérdezem, mit jelent számára az evangélikussága. „Magát a hitet, a Jézusba vetett hitemet jelenti. A segítő krisztusi kezet érzem az életemben, nap mint nap megtapasztalom. Ez a bölcsőde is így lett! Sokat beszélgettem Eszterrel, hogyan lehetne a gyülekezetünk életét kicsit előremozdítani, felpezsdíteni. Először a családsegítés irányába indultunk, de az nem volt megvalósítható.” 

A lelkésznő így folytatja: „Ekkor javasolta Buda Annamária: alapítsunk bölcsődét, az gyorsan beindítható. Így megtörtént a pályázat elindítása, meg is nyertük 2019 májusában. Ezután pedig megindult a bölcsőde megvalósítása.”

Miként vezetett az útja a családi bölcsődéig? – kérdezem Erikát. „Egészségügyi szakközépiskolát végeztem; a bölcsődei gyakorlatot kimagasló eredménnyel teljesítettem. Első munkahelyem Dabas központjában egy nagy bölcsiben volt, ami sajnos 1992-ben megszűnt. Később óvodában helyezkedtem el helyettesítő óvónőként, majd idősellátásban dolgoztam szociális szakgondozóként, pszichiátriai gondozóként. Ezután visszakanyarodtam az óvodához, közben pedig elvégeztem a kisgyermekgondozói OKJ-s tanfolyamot” – eleveníti fel a történteket.

A történet itt vesz fordulatot. Balog Eszter úgy fogalmaz: „Semmi sincs véletlenül! Erika ide járt a gyülekezetbe, és az évek során egyre szorosabb lett a kapcsolatunk. Sok lelki problémájának megoldásában és lelki, valamint fizikai gyógyulásában támogattam őt, és mikor az egyházi élet fellendítése került szóba, egymás segítőjévé is váltunk. Minden szál megtalálta a maga helyét a szőttesben. Judit a baba-mama kör tagja volt, ő is egy beszélgetés és a megfelelő képzések elvégzése után lett a munkatársunk. Anikót pedig Erika ismerte, és ő segítette a kisgyermekgondozói pálya felé. Időközben Anikó ismét anyai örömök elé nézett, így került a képbe Judit anyukája, Erzsike, aki jelenleg is nyugdíjas dajkaként segíti a munkánkat. Így állt össze a csapat, nem is dolgozni, sokkal inkább szolgálni.” Igen, ez hivatás – ért egyet Erika.

HAJNALCSILLAG KÉL

„Engedjétek hozzám a gyermekeket” – Jézus hívása állt egy éve, az intézmény megnyitásakor a meghívón. „Van egy nagyon régi festményünk, amely Jézust ábrázolja, ahogy hozzá mennek a gyermekek. Az öltözőszekrények felé helyeztük el ezt a képet, hogy a kicsik így legyenek fogadva. Modernebb változata bent, a csoportszobában látható” – mondja Molnárné Erika.

Az új épülettel ébredő álmairól így mesél: „Szeretnénk, hogy minél több fiatal család visszataláljon a hitéhez! Ahhoz a hithez, amelyet lehet, hogy gyermekként megkapott, de az élet gondjai elsodorták, vagy elveszítette valami miatt, vagy amelynek a megtalálására még nem is nyílt lehetősége. Szeretnénk, ha minél többen betérnének az istentiszteletekre, közösségünkbe. A közösségi életben részt venni és feltöltődve távozni csodálatos erőforrás. Isten adja, hogy tovább bővüljünk, s a hitélet még jobban felpezsdüljön!”

Balog Eszter így fogalmaz: „Szeretném, hogy minden édesanya erőt kapjon ahhoz az életfeladathoz, amit neki szánt az Úristen. Szeretném, hogy olyan bázis legyünk, ahol meg lehet újulni, meg lehet fürödni az isteni szeretetben, itt, a gyóni gyülekezetben. Már elárulhatom: a következő csoport a Hajnalcsillag nevet fogja viselni.” 

Buda Annamáriát, a Sztehlo Gábor Evangélikus Szeretetszolgálat vezetőjét intézményükről kérdeztük.

„Intézményünk több fővárosi és Pest megyei telephelyén foglalkozik fogyatékkal élők, idősek ellátásával, egyik legkedvesebb szolgáltatása pedig a családi bölcsőde, melyből három is működik: kettő Piliscsabán, egy Dabas-Gyónon. Célunk, hogy segítsünk a helyi kisközösségeknek, a szülőknek például abban, hogy vissza tudjanak menni dolgozni. A bölcsődék fontos missziói hozadéka emellett, hogy ezeket a családokat a szolgáltatás révén a gyülekezet körébe lehet vonzani. Lelkészeink sajátos hitéleti foglalkozásokat tartanak: Balog Eszter a »varázstáskával« látogatja a bölcsődét, Kézdy Péter piliscsabai lelkész pedig fuvolával zenél a kicsiknek a mesék, dalok mellé. A gyülekezetépítés nem klasszikus, de szép példája Dabas: szó szerint a templom erőterébe viszik a szolgáltatás által az embereket. Itt hét kisgyermeket gondozunk. A legutóbbi családi napon miattuk megtelt a templomudvar! Eljöttek a nagyszülők, a rokonok, mert a kicsik szerepeltek, tombola volt, s így mintegy ötvenen voltak jelen, plusz a gyülekezet és a helyi nyugdíjasklub tagjai. Öröm, hogy egy tanévnyitó istentiszteleten már a bölcsisek is megjelennek a családjukkal. A szolgáltatás Dabas-Gyónon az új épületben is a templom közelségében marad, s ennek nagy jelentősége van. A korhű építészeti elemeket visszaállították a szakemberek, de teljes szerkezeti felújítást kapott a ház. Nem utolsó sorban, a lokálpatriotizmust is szolgálja az önkormányzati döntés: a templom, a lelkészlak, a Gyóni Géza-emlékszoba és a kis játszótérrel ellátott templomkerttel szemben újabb lutheránus szolgálati helyszín létesült. Visszakapja egykori funkcióját – még ha most nem is az elemi iskolás, hanem a bölcsődés korosztály nevelésének ad majd otthont. A környezet így adott, és üzenettel bír ebben a misszióban: az emberek megszólításában. A diakóniában mindig is az a vonzó, hogy a szolgáltatás ott van – gyakorlatilag szó szerint – a templom körül.

A diakónia szépsége, hogy az idősek és fogyatékosok támogatása mellett, lehetőségünk van formálni a szemünk előtt felnövekvő generációkat. A sztehloi szellemiségre jellemző nyitottság és türelem gyümölcse egyébként, hogy a diakóniában rendszeresen találkozunk keresztelésekkel, házasság-rendezésekkel a dolgozói oldalon is; tehát nem feltétlenül csak a gyerekek és a családok körében. Templomközelben jelen lenni az élet elején, az egyház spirituális hátterével – ez minden résztvevő számára nagy ajándék.”

A cikk az Evangélikus Élet magazin 86. évfolyam, 9–10. számában jelent meg 2021. március 7-én.

Az Evangélikus Élet magazin kapható az evangélikus templomok iratterjesztésében, megrendelhető a Luther Kiadónál a kiado@lutheran.hu címen, vagy digitális formában megvásárolható és letölthető a kiadó oldalán.