Minden óra előtt hittel imádkozom, hogy ne a legfontosabb pillanatban szakadjon meg az internet.

Nézek, látok, izgulok. Gyermek előtt a gép, előtte a füzet (megjegyzem: alig fér el együtt az asztalon). Látom, hogy próbál figyelni a gyermek, de néha lemarad és onnan már számára vége az órának.

Egy-egy család madárhangja, anya főzésének a háttérzajai vagy az éppen lyukas órában lévő testvérek rohangálása színesíti az órát.

 – Tanárnő! Hol a fal? – hangzik a kérdés… Itt néhányan újra elvesznek…

És valóban! Hol a fal?

Régebben azt éreztük, hogy a fal biztonságot ad, megvéd. Ma már a fal csak gondot okoz, elválaszt egymástól…

- Nem tudunk a falra menni! – hangzik a gyermekek válasza.

Én már a „falon”  túl vagyok. Már nem gondolom, hogy véd, sőt, azért imádkozom, hogy a tavaszi szél fújja el az összes falat!

Imádkozom, mert hitem szerint csak Isten építheti fel újra azokat a falakat, amelyekben a biztonság, a szeretet, a rend lesz az úr.

Imádkozz te is!