Nagyhét hétfő

 

Ma mélyen átölelt a csend,

s hangosabban szólt, mint bármikor,

ma a fejemben zúgtak a harangok,

és kiáltoztak a jázminok.

Ma estére a csillagok meghaltak,

fénytelen lett a sárga Hold,

virágos útját a szamár rég elhagyta,

patak partján egy kő kuruttyolt.

 

Már fejre állt a világ, mert közeledik a vég,

bolond mind, ki szeret, s bolond ki remél.

De mind közül a legbolondabb

aki hinni tud…

… mert elindult Júdás-útján

a Megváltó – Krisztus-úr…

 

Nagyhét kedd

 

Talán csillog néhány őszinte fény

a gyermeki szemekben,

ott van még remény…

Talán ma még álmodom,

visszafordulnék,

de jól tudom, a világ bűnös –

Ó mondd, Atyám! E keserű pohár

mely reám vár – ad némi vigaszt?

Hozz reményt? Mert akkor megyek,

indulok én…

 

Már készül a kereszt,

már zúg a tömeg,

ma még: Hozsanna…

…és holnap mi lesz?

Ma még barát,

holnap áruló…

Könyörülj rajtunk,

 

Nagyhét szerda

 

A vacsorára gondolok,

só és pászka az asztalon.

Könnyeim, ábrándos tekintetem…

Ez az éjszaka újra hosszú lesz.

S nem csak hosszú,

de magányos is,

… elhagynak újból, már megint,

s én megbocsátok,

de nem alkuszom!

Szemet lehunyva álmodom,

hogy nem lesz gonoszság,

csak öröm…

… de nézd szemembe könny szökött,

homlokom verejték lepi el,

 

Nagyhét csütörtök

 

Mint rongybabát,

mit egy gyermek kidobott,

rángatják tested a gonoszok,

fájdalom vesz rajtad erőt,

– vágok néhány aranyesőt,

vázába teszem, „hangolok”,

Az ÚrJézusra gondolok.

Ma árulás jön és kárhozat,

csúfolnak és tagadnak,

s mindez csak értem, miattam…

Árulód vagyok én is, magam –

mert minden nap, mikor elfelejtelek,

mikor szavamba nem rejtem hitem,

mikor az életem nem tiéd…

Júdás vagyok, – s te nem Ítélsz!

 

S én gyenge ember, csak pirulok,

áldásodra szorulok.

Szenvedélyem mi megmaradt:

 

Nagyhét péntek

 

Néhány szó ma nem elég!

A világ mi sír, csak az tiéd.

A gyenge hang ma oly erős

falakat dönt le, kőre kő…

De kétezer év még oly kevés,

hogy megértsd:

Miért e szenvedés!

Nagyhét – szombat

 

Magadba vonulj, légy csendesség!

Akit szerettél, azt szeresd még!

Akit megcsaltál – légy szerény,

s mondd, bocsásson meg, és kérd!

Ma nézz magadba, s lásd: ki vagy!

Áldozd fel te is önmagad!

Mert ki feláldozza az életét,

 

Húsvét vasárnap

 

A templomban csend van,

mint mindenhol –

ma nem zeng az ének, még fenn a Hold.

Pedig rendszerint ilyenkor már a gyertya ég,

s együtt várjuk a Napfelkeltét.

De most –

szomorú a nap, szomorú az év.

Gyilkos kór rohan szerte-szét,

nem nézi kit visz, csak jön, s arat…

… de ma mégis fölkel a Nap.

A sír üres!

Van jövő!

Tudom, hogy itt van, hogy újra jön,

tudom és hiszem, hogy egy új világ

nyitja szirmait, mint egy kis virág.

De le ne tépd!

Ó jaj, vigyázz!

A sír üres…

… ma nem kell más!