Kedves Testvéreim a Krisztus Jézusban!

Nagyon szeretem a Szentírásnak ezt a történetét, amelyben János evangélista beszámol Magdalai Mária sírnál történő látogatásáról. Ez volt az első húsvét, ám Mária ezt nem tudhatta. Ő a halálra volt felkészülve. Minden remény, minden álom, az új Jézus-mozgalomban rejlő minden izgalom és ígéret szertefoszlott. És ezzel együtt odaveszett az ígéret Isten igazságos és kegyelmes uralmának eljöveteléről, az utolsókat első helyre soroló új gazdaságpolitikai rendszerről, az éhezők megelégítéséről, a hatalmasok megdöntéséről, az elesettek felemeléséről is. Mindennek vége. Mindaz semmi több, mint a való világtól reménytelenül elszakadt emberek naiv illúziója. Volt itt egy csapat, már-már a krisztusi új életből fakadó szabadulás szélén, aztán minden elveszett, elsöpörte a hatalom. Ilyen a világ.

Mély gyászában Mária nem vette észre Jézust. Csak amikor Jézus néven szólította ők, akkor látta meg a feltámadott Urat. Jézus azonban látta Máriát. Ő ismerte Máriát. Kimondta a nevét: „Mária”. Jézusnak ez a rátekintő, mélyen ismerő, szeretve megszólító odafordulása nyitotta meg Magdalai Mária szemét a feltámadás reménységére és a Krisztussal való még szorosabb kapcsolatra. Mária azért látott, mert őt is meglátták.

Ezt hívom én húsvéti látomásnak. Isten meglátott, megismert és néven szólított bennünket a megfeszített és feltámadott Megváltó által, és mivel a keresztségben a Lelket is megkaptuk, mi is látókká válhatunk. Megláthatjuk Krisztust és megláthatjuk Krisztust a felebarátunkban. Isten számára senki sem láthatatlan, és előttünk sem lehet senki láthatatlan. Ez a szemlélet alapos változással jár. Tulajdonképpen több is, mint puszta szemléletváltás; ez annak a valósága, hogy Krisztusban új teremtéssé lettünk.

Képzeljük csak el, hogy mit jelent megélni azt a valóságot, amely Jézus halála és feltámadása és a Szentlélek minden emberre történő kiáradása révén már meg is valósult. Képzeljük el, hogy szabadok lehetünk a teljes életre, mert valaki pontosan annak lát és annak ismer bennünket, amik vagyunk, és néven szólítva hív el erre az új életre. Képzeljük el azt a világot, amelyben minden egyén Isten képmására teremtettségének méltóságát öltheti magára, hogy aztán ezek az egyéni szálak egy élettől vibráló szövetté fonódjanak össze. 

Persze most még olyan világban élünk, amelyben ez a látomás nem érvényesül mindenhol. Igen, még mindig „tükör által homályosan” látunk. De Isten előretekintő látással ajándékozta meg az ő népét. Ebben a szeretetben élve, frissen felnyílt szemekkel, bátran mondhatjuk: „Krisztus feltámadt! Krisztus valóban feltámadt! Halleluja!”

A szerző az Amerikai Evangélikus Egyház elnök-püspöke, az LVSZ észak-amerikai régióért felelős alelnöke.