Éjszaka a földön

Éjszaka a földön

Share this content.

Forrás: Evangélikus Élet, szöveg: Stifner-Kőháti Dorottya
Március végére jelentősen nő a világos órák száma. De örömünkre árnyékot vet, hogy a második év böjtjét töltjük egymástól és korlátozások nélküli gyülekezeti közösségeinktől távol. Szomjazunk a megnyugvást adó lelki táplálékra.

Ezen a böjtön akár Dietrich Bonhoeffer legújabb gyűjteményes kötete, a napi elmélkedéseit tartalmazó Jöjj velem is lehet a társunk. A teológus-lelkész írásaiból készített válogatás napkeltétől napnyugtáig pontosan annyi kapaszkodót ad, amennyivel – a mellé kikeresett bibliai igékkel együtt – már végigcsinálható egy-egy napunk. S ennél több elhordozását nem is várja el tőlünk az Úristen. Óhatatlan, hogy a náci uralom idején mártírhalált halt (1945. április 9-én hajnalban a flossenbürgi koncentrációs táborban felakasztott) evangélikus lelkész kristálytiszta evangéliumi gondolatainak olvastán ne asszociáljunk – a legtágabb összefüggésben – sötétségre és fényre.

Kerek harminc éve került a mozikba az Éjszaka a földön című, különleges hangulatú film. A világ öt nagyvárosában – amerikai és európai metropoliszokban –játszódó alkotásban ugyanazon az éjszakán egy-egy taxiban az öt sofőr és utasaik dialógusából bontakoznak ki a történetek. Más-más helyszín, más szituációk, sorsok és megoldások. A téma az ember, a közöttük kialakuló kapcsolat. Mindegyikük hordoz keresztet, cipel valamilyen lelki terhet. Ami még közös: az útonlét és a föld lakóira leszálló sötét éjszaka – amely aztán elmúlik, s folytatódik minden tovább. Kérdés persze: ugyanúgy-e?!

Egy – jóval frissebb – információ is idekívánkozik: „Négy hónap után véget ért a leghosszabb eurázsiai sarki éjszaka a földön! 2020. október 18-a óta (!) 2021. február 22-én kelt fel először a nap a Ferenc József-földön, Oroszország legészakibb pontján.” Nagyon messzire van ez a szigetcsoport a lakott területektől: mintegy kilencszáz–ezeregyszáz kilométerre található az Északi-sarktól. A csoport némelyik szigetén kutatóbázis, katonaság állomásozik, egyébként lakatlan; csak engedéllyel látogatható. Egy fotós, Denis Mennikov meg is örökítette a pillanatot, ahogy feljön a nap a látóhatár szélén. Az élet, az új kezdet, a meleg és hitbeli reménységünk: a feltámadás szimbóluma, az Isten áldott napja.

Az éjszaka még a sarkkörön túl is véget ér egyszer. A világtörténelem „leghosszabb” éjszakájáról és azt követő napjáról azonban még a jelenlévők sem tudták, hogy véget ér-e, és mikor. Pedig pontosan elmondta nekik a Mester a bekövetkezendő eseményeket. Mégis váratlanul érte a tizenkettőt. Egyikük árulóvá lett, a többi szétszaladt, elbújt, félt, sírt, csalódottan várta, hogy az éjszaka véget érjen. Nagypéntek éjszakája volt. A nap felkelt, majd ismét lenyugodott. A kérdés: „hogyan tovább?”, ott reszketett az éji levegőben. Az az éjszaka és az a nappal a földön az értünk keresztet cipelő Krisztus halálával kezdődött, az Isten Fiának mindhalálig való engedelmességével és az Istennek a megváltást Fia által megcselekvő kegyelmével ért véget húsvét hajnalán.

Ez a böjt idén is (az elzárkózás terhe közepette) az imádság és az Istenhez fordulás, az újbóli megtérés és bűnbánat lehetőségét kínálja. Értünk történt az az éjszaka, a félelmetes, rémekkel teli, mély sötétség. Isten halálra adta értünk egy­szülött Fiát. Az az éjszaka a földön, bár egyformán kezdődött, más fordulatot vett a bal, és mást a jobb lator számára.

Olyan éj már soha nem jön a földre, mint amilyen nagypéntek éjjele volt. Isten Fia nem maradt a sír fogságában. A reménytelenség, a gyász, a kétségbeesés, a csalódás éjjele többet nem száll le a földre úgy – ha minden sötét és félelmetes, akkor is tudhatjuk: nem marad rajtunk az éj, elmúlik. Ez kegyelem, nem emberi jóság vagy cselekedet gyümölcse. Az Isten Fia feltámadt és él. Bonhoeffert idézve: „Az embernek nem kell félnie [...], minden kiúttalanságban, zűrzavarban és bűnben tudatában van egy reménynek. [...] A kereszthez szögezte és megsemmisítette a félelmet; a halál félelmétől megváltott em­beriség győzelmi kiáltása – Jézus Krisztus, a Megfeszített, aki él.”

Úton vagyunk, tartunk valamerre a magunk metropoliszában, éjszakából nap­pali fénybe. Hazatalálunk.

A cikk az Evangélikus Élet magazin 86. évfolyam, 1112. számában jelent meg 2021. március 21-én.
Az 
Evangélikus Élet magazin kapható az evangélikus templomok iratterjesztésében, megrendelhető a Luther Kiadónál a kiado@lutheran.hu címen, vagy digitális formában megvásárolható és letölthető a kiadó oldalán.

Címkék: böjt -

Az evangelikus.hu cikkeihez a Magyarországi Evangélikus Egyház Facebook profiljában szólhat hozzá, itt mondhatja el véleményét, oszthatja meg másokkal gondolatait: www.facebook.com/evangelikus
A hozzászólásokat moderáljuk, ha gyűlöletkeltő, törvényt, illetve személyiségi jogokat sért. Kérjük, mielőtt elküldi véleményét, a fentieket vegye figyelembe!