Április 8-án reggel fél 8-kor az emlékezés bemutatásával és a budapesti nyilasgyilkosságok felolvasásával kezdődött a nap, majd estig tartott a tisztelgés az áldozatok előtt. A sort Hatvan, Pécs és Mezőtúr kezdte, a több mint 12 település között szerepelt Nyíregyháza, Debrecen vagy Sopron is. A kivételes összefogást tükrözi, hogy a református, evangélikus, baptista, pünkösdi közösségek ugyanúgy vállalták a megszólalást, mint a római katolikus egyház képviselői és a Hit Gyülekezete – írták a szervezők.

„Ez egy régi kezdeményezés, már 2014-ben németországi keresztény kezdeményezésre történt az első ilyen menetelés az életért. Budapesttől Sopronig tették meg tüttlingeni fiatalok, 250 német, így akartak emlékezni. Most ennek a folytatása a járványhelyzetben, hogy egy ilyen élőláncot próbálnak Magyarország különböző településeivel összehozni egy napra, ahol az adott település áldozatainak a nevét fogjuk felolvasni. Civil rendezvény, hogy miért pont minket kerestek meg itt, Nyíregyházán, nem tudom, nem tisztáztam velük. A budapesti levéltárból megvan a pontos lista, 1329 név van rajta. Most ez egy online közvetítés lesz, Zoomon keresztül, sorra kapcsolják be a településeket, és legfeljebb YouTube-csatornán vagy a Facebookon lehet követni. Lelkészek és világiak, 5-en, 6-an az egyházközség részéről és meghívtuk a zsidó hitközösség képviselőit is, onnan is jön három ember, és őket is bevonjuk ebbe a felolvasásba” – tájékoztatott dr. Kovács László Attila, a Nyíregyházi Evangélikus Egyházközség igazgatólelkésze.

A mozgalom szervezőinek nyilatkozata szerint: a mi hitünk képviselői felekezettől függetlenül azok, akik megértették az Evangélium üzenetét, azok előtt hajtanak fejet, akik az embertelenségben is embert mentettek és kiálltak a képmutatókkal, rablógyilkosokkal szemben. Akiknek fontosabb volt a pillanatnyi haszonszerzési érdekek törvényével szemben az „Emberszeretet” parancsa. Minden áldozat neve mögött egy anya, egy első világháborús hős, egy költőnek készülő kisgyerek, egy patikus, orvos, kereskedő, vagy egy megfáradt nagyapa lehet, akiket szinte elevenen égettetett el az az ország, amit addig hazájuknak éreztek. Megölték a szomszédunkat, a barátunkat, a társunkat. Itt maradtak a házaik, bútoraik, ruhájuk, boltjuk, műhelyük, és itt maradtunk „Mi” is, Akiknek kötelesség emlékezni rájuk. A harang értünk szól! – írják az Egy név – egy élet nap szervezői.