– Miért csatlakoztál a programhoz?

– Számomra nem volt kérdés, hogy én is tagja leszek programnak. A tanári képzés kapcsán is kifejezetten hasznos ez a program, mert az egyetemi képzés alatt kevés diákkal találkozunk, és csak az utolsó években. A program által viszont szorosabb a kapcsolat a gyerekekkel, és a gyakorlatban is ki tudom próbálni magam.

– Melyik iskolában vagy, kik a mentoráltjaid?

– Az első kurzus kapcsán Somogyapátiban jártunk, már az első alkalommal is nagyon tetszett az iskola, jó volt a hangulata, kedvesek voltak a tanárok. Az iskolások rendkívül heterogének, van olyan diák, akinek 11 testvére van, és nehezen él meg a család, de van olyan is, aki tanárok gyerekeként sok segítséget kap otthon a tanulásban.
Mindegyiküknek más az érdeklődési köre, mind másféle megközelítést igényel, ezért sokféle foglalkozást kell tartanunk. Mentortársaimmal elsődleges célunk, hogy az egyént fejlesszük, de közben legyen csoportdinamika is. Utóbbi azért fontos, mert több kisebb településről érkeznek ide a diákok, iskola után nem együtt töltik az időt.

– Milyen eredményeket tapasztalsz?

– A diákok nagy része nem tudta, mi az a középiskola, a lehetőségeikkel sem voltak tisztában. Emiatt a pályaorientáció kiemelten fontos volt, ezt a témakört csempésztük be a foglalkozásainkba. Két diák is úgy döntött, hogy gimnáziumba megy, és sokan választották azt, hogy szakmát tanulnak, ez is nagy siker, hiszen a legtöbbjük eredetileg úgy gondolkodott, hogy nem tanulnak tovább, és "majd lesz valahogy". A programnak köszönhetően szerintem sokkal tudatosabban választást tudtak meghozni.

A teljes cikk itt érhető el.