Az elmúlt napokban sokan megfogalmazták a magyar médiában, hogy mi is van a mázsás határon innen és túl. Először egyáltalán nem akartam ezzel a kérdéssel foglalkozni. Hogy miért? Azért, mert a médiát illetően – főleg a bulvárt tekintve – eléggé gyanakvó vagyok. Nem tartom elképzelhetetlennek, hogy ez egy ügyes marketinges trükk, amely szépen megjeleníti annak az „aranymondásnak” a valóságát, hogy a rossz reklám is reklám. Hiszen, lásd, most én is a Schobert Norbi mondatai által felvert hullámra hivatkozom. Ezt a gyanúmat valamennyire igazolja is, hogy a Fókusz azonnal készített is egy hosszabb beszélgetést az Update királyával.

Azon a nagyon szomorú tényen is szeretnék ebben az esetben hamar túllendülni, hogy még ez az ügy is elég jól mutatja a magyar társadalomban mára mélyen gyökeret vert általános megosztottságot. Nemcsak a médiában megszólalók foglaltak állást szinte kivétel nélkül szélsőségesen: vagy Norbi mellett, vagy ellene. Szinte biztos vagyok benne, hogy ha bárkit leszólítanék ma Magyarország bármelyik utcáján, ezután vagy Norbi mellett, vagy ellene szólna. Hiszen már csak ilyen kettősségben tudunk gondolkodni.

Vagy mellette, vagy ellene. Vagy egyetértek, vagy elítélem. Ez a megosztottság átjárja életünket, és a politikai szimpátiától a hétköznapi kérdésekben való véleményformálásig szinte minden téren jelen van. Mindez ugyan sok mindent leegyszerűsít, ugyanakkor az árnyaltabb gondolkodást és eszmecserét teljesen ellehetetleníti.

De mit lehet még a rossz reklámon, illetve a mellette vagy ellene való kiálláson túl erről a témáról mondani? És lehet-e anélkül, hogy elítélnénk bárkit is? Szerintem lehet. Sőt kell is. Miért? Mert a két szélsőséget képviselő szekértáboron túl is vannak emberek, van vélemény. Nem lehet az embereket kizárólag izmosra kigyúrt vagy dagadt disznó kategóriákba sorolni. Mert ez nem a valóság és messze nem az igazság.

Tény, hogy az elhízás ma Magyarországon igenis komoly probléma, amellyel foglalkozni kell. A Covid-járvány csak rontott ezen a helyzeten. Ugyanakkor az elhízásnak nemcsak a kockahas sokszor idealizált véglete lehet alternatíva. Az, hogy a testtömegindex egyik meghatározója a súlyon kívül a testmagasság, nálam inkább csak azt erősíti, hogy Norbi a tudatos médiahack okán szólalt meg úgy, ahogyan tette. Hiszen amikor élsportolókat látok küzdeni a pályán, köztük nem egy van, akinek a testsúlya meghaladja a mázsás határt, ugyanakkor testalkatuk sportosabb, mint társadalmunk férfitagjainak zöméé. De térjünk most vissza az átlaghoz. Mi is az az átlag? Egy valóságban nem létező eredménye a két véglet összeadásának, majd felezésének? Vagy az átlag ebben az esetben nem a két szélsőérték felezése, hanem egy szélesebb spektrum, amelyet az emberek nagy része tesz ki? Amelyből egyik és másik irányban kilógnak a szélsőértéket képviselők?

Mit mond a Szentírás erről a kérdésről? Itt alapvetően két bibliai ige az, amelyből kiindulhatunk.

A cikk folytatása IDE kattintva olvasható.