„Tudja, hogy Alfred Nobel miért egy hajón végezte a kísérleteit?” – tette fel a kérdést Nagy István. „Azért, mert hátha robban valami…” – válaszolta meg helyettem a Petőfi Sándor Evangélikus Gimnázium fizika-kémia, néprajz szakos tanára. Erős kezdés volt ez az információ, különösen annak tükrében, hogy ő is éppen egy kémiai kísérlethez pakolt elő az asztalon. Persze nem hajón, hanem a gimnázium korszerű laborjában. Alig fejezte be a mondatot, már keverte is a mozsárban a jódot az alumíniummal, az így kapott egyveleget feltette egy azbesztlemezre, amelynek közepébe egy csepp vizet öntött. Folytatódott a jegyzetelésem, tehát valamennyien ép bőrrel megúsztuk a rögtönzött, szikrázó bemutatót.

Természetesen nem voltak kétségeim efelől, hiszen 34 éve van a pályán: egészen pontosan 1987-ben végezte el az egyetemet Kolozsvárott az erdélyi, marosvásárhelyi születésű pedagógus. Azóta megszámlálhatatlan kísérlet fűződik a nevéhez. Pályája első tizenhárom évében Szatmárnémetiben tanított, 2000-ben települtek át az anyaország területére, Tolna megyébe, Szekszárdra. Az okok között említette a román társadalom elnyomó erejét, ezzel együtt magyarként a boldogulás lehetőségeinek egyre szűkülő terét. Szekszárdon az egészségügyi szakközépiskolában helyezkedett el fizika-kémia szakos tanárként, majd egy újságcikkben látta, hogy felvételt hirdetett a bonyhádi gimnázium, amelyre jelentkezett – és mint fogalmazott – azóta sem bánta meg. Ennek már 17 éve. Megjegyezte, az ide vezető első útjánál még kereste az iskolát, azóta már csukott szemmel is idetalál. De szerencsére ez nem csak rá igaz: a Petőfi-gimnázium az elmúlt évtizedekben országosan is ismert és elismert szellemi műhellyé vált, ami az olyan tanár­egyéniségeknek is köszönhető, mint a nemrégiben MOL Mester-M díjjal kitüntetett Nagy István.

– Az elismerésnek is nagyon örültem, de még inkább annak, hogy a diákjaim javaslata alapján kaptam meg. Ez adja számomra az igazi értékét – emelte ki.

Az interjú folytatása IDE kattintva olvasható.