Az imaóra elején Szilágyi Edit, a Sant’Egidio Közösség nevében köszöntötte a különböző felekezetek képviselőit és a híveket, kiemelve, hogy ma, amikor a világban újra fel-felgyúlnak a háború tüzei, még nagyobb szükség van a közös imára a békéért és egységért. „Tegyünk egy kicsit többet, egy kicsit jobban ezért. Nézzünk a környezetünkbe, és vegyük észre a rászorulókat!” - tette hozzá.

Minden felekezet képviselője felolvasott egy-egy részt a Bibliából, majd annak kapcsán fejtette ki gondolatait az egységről és a békéről. Elsőként Ifj. Pallai Béla görögkatolikus parókus a hagyományok sokszínűségében élő egységről beszélt: „Isten terveihez kell igazítanunk életünket, így valósulhat meg az egység. Nem kell, hogy feladjuk hagyományainkat, de tanuljunk egymástól. Gazdagok lehetünk a sokféle egyházi hagyományok adta ajándékokkal. Ezek láthatóan segítenek bennünket. Keresztségünkkel testvérei lettünk egymásnak Krisztusban. Benne egy test tagjai vagyunk. Melyek a jelei a Krisztushoz való tartozásunknak: a megosztás, vagy az egység?”

Király Lajos batizi református lelkipásztor az isteni pedagógiai rendszer életünkben való alkalmazását emelte ki: „Akkor fejlődik egészségesen egy társadalom vagy egy gyermek, ha normarendszerében két érzelmi kötődés van: az egyik a szeretet, Isten ajándéka, amit az embernek ad, a másik pedig a félelem, vagyis annak tudata, hogy ez a szeretet elveszíthető. Ha ez a kettős kötődés egyoldalú lesz, akkor lép fel a probléma. Isten pedagógiai rendszerében ez a kettő vezette mindig is a népét. Ez a kettős kötődés egységet teremthet nemzetek és országok, ember és ember között, hogy valóban lássuk, hogy jó az Úr és boldog az az ember, aki benne bízik.”

Gödri Alpár evangélikus lelkész a részek különválaszthatatlanságára hívta fel a figyelmet: „Ahogy a testrészeket nem lehet különválasztani, úgy a kereszténységet sem lehet alapelemeire szétbontani. Az ökumenikus imahét rámutat, Isten azt szeretné, hogy együtt, közösen munkálkodjunk a világban. Az ökumené nem egy szép alkalom kell, hogy legyen, hanem egy feladat, mindannyiunk feladata. A mi dolgunk cselekedni az ige üzenetét. Ha szenved az egyik tag, vele együtt szenved a többi is, ha örül az egyik, vele együtt örül a másik is...”

Ovidiu Bârle görögkatolikus pap a közös hit megvallására buzdított: „A mai nap reményünket erősítjük az egységben. Egy összetett és állandóan változó világban Isten iránti szeretetünknek és az ember iránti tiszteletünknek alapként kell szolgálnia. A mai imaóra emlékeztessen minket, hogy mindannyian Isten gyermekei vagyunk és mindannyian a kereszténységhez tartozunk. Ez az alkalom kifejezője vágyunknak, hogy egységben legyünk. Közösen kell megvallanunk a hitünket. Amikor megvalósul az egység, az Isten munkájaként történik, de addig nekünk imádkoznunk és dolgoznunk kell az ökumenén. A mai világ paradoxonja, hogy a kommunikációs eszközök fejlődésének ellenére távolodunk egymástól. Törekedjünk az egymás közötti határok felbontására!”

Végül Schönberger Jenő római katolikus megyéspüspök szólt: „Mindig nagy tisztelettel, szeretettel és alázattal hallgatjuk Isten igéjét. Tudunk mi együtt is imádkozni, tudjuk mi egymást szeretni. De akkor mégis miért van az a sok széthúzás közöttünk? A mai evangéliumban az isteni ige példaként hat: Jézus közvetlen munkatársai között is volt széthúzás a versengés miatt. Ki a nagyobb? Ki ülhet előbbre? A válasz az evangéliumban van. Jézus arra kér, köztünk ne így legyen. Ő a szolga szerepét vállalta, a legutolsó helyet választotta, már senki nem állhat oda, csak előbbre. Az a nagyobb, aki közelebb van Krisztushoz. Az egyházban is, minél közelebb van egy testvérünk Jézushoz, annál közelebb van az embertársaihoz is, és így az egységhez. Nincs más módja az egység megvalósulásának, csak Jézusban. Benne eggyé leszünk. A mi feladatunk, hogy közeledjünk Hozzá, és másokat is Jézus felé vonzzunk.”

Az imaóra végén könyörgések hangzottak el gyermekek részéről, majd a jelenlevők közösen imádkozták el két nyelven a legszentebb imát, a Miatyánkot.