„Elfelejtettek, mintha meghaltam volna,
olyan lettem, mint egy kallódó tárgy.
Mert hallom sokak suttogását:
Iszonyú baj van vele!
Rólam tanácskoznak egymás közt,
el akarják venni az életemet.
De én bízom benned, URam,
vallom: Te vagy Istenem!”
(Zsolt 31, 13-15)

Ez a nap az emlékezés napja.

Emlékeztetnie és figyelmeztetnie kell ezen a napon minden jóakaratú embernek magát és a másikat arra, hogy az ember képes múló ideológiák és előítéletek miatt saját emberségével és Istenével szembemenni, mások életét megbecsteleníteni és kioltani. A keresztény ember felelőssége, hogy felhívja családtagjai, szerettei és más emberek figyelmét arra, hogy mindennemű kirekesztés és megkülönböztetés nemcsak egy emberrel, hanem az emberiséggel és Istennel szemben elkövetett bűn. Az ember Isten teremtménye, aki képes Kainná válni. Az ember embersége, hogy a kaini bűnt ne hordozza, hanem megbánást tanúsítva azzal szembeszálljon és annak ellene tegyen.

A történelemben számos igaz ember volt, aki mindezt megtette. Sztehlo Gábor, Keken András, Dietrich Bonhoeffer, Raoul Wallenberg, Apor Vilmos, Salkaházi Sára, Carl Lutz és százak és ezrek akik saját életüket is kockáztatva kiálltak múló és ártó ideológiák ellen, hogy az örök igazságnak, a tízparancsolatnak eleget téve szembeszálljanak a bűnnel. A történelem azonban azt is bebizonyította, hogy ezrek és tízezrek voltak, akik bár ismerték Isten igéjét, mégsem annak eleget téve cselekedtek.

Tudnunk kell, hogy a megkülönböztetés ma is jelen van a világban. Isten minden ember teremtője. Az embernek nincs joga ahhoz, hogy más életét korlátozza, vagy kioltsa. Keresztény kötelességünk, hogy minden ilyen esetben felszólaljunk és protestáljunk. Az ember felelőssége, hogy ne csak magáért, hanem másokért, a nélkülözőkért és megkülönböztetőkért ne csupán együttérzést vállaljon, hanem aktív és felelős emberként maga is kiálljon.

Emlékezzünk és emlékeztessünk, hogy az, ami hetven évvel ezelőtt a Soa-ban megtörtént, semmilyen formában, soha többet ne történhessen meg.