Melyik oldalon állunk?

„A keresztyén ember nem arról ismerszik meg, hogy bemegy a templomba és kijön, hanem gyümölcseiről, arról, hogy a Teremtő szándéka szerint cselekszik és imádkozik” – mondta igehirdetésében Csomós József református püspök.

A Tiszáninneni Református Egyházkerület elöljárója szerint könnyen eltékozolhatjuk az Istentől kapott erőt, ha csak a templom falain belüli dolgokkal foglalkozunk. „Isten országa ügyében nincs harmadik oldal, hiszen mellette állok, vagy ellene vagyok. Azért nyílt ki az ajtó, hogy az Istentől kapott erővel, békességgel és felhatalmazással kiderüljön, melyik oldalhoz tartozunk.”

Testvériséggel, bizalommal

„Amennyire fontos ma keresztény-egyházi identitásunk megőrzése, annyira fontos komolyan átgondolnunk, hogy felezeti identitásunknak melyik részéhez ragaszkodjunk, és melyik az, amelyet az egység érdekében újragondolhatunk” – fogalmazott Orosz Atanáz.

Mint a Miskolci Apostoli Exarchátus püspöke hangsúlyozta, új dinamikát kell vinnünk a közösségek ökumenikus törekvésébe. Testvérekként kell kezelnünk azokat, akiket eddig esetleg elítéltünk vagy bíráltunk, és bizalommal kell fordulnunk egymáshoz.

Közös vággyal

Buday Barnabás evangélikus esperes igehirdetésében elmondta, az egység sokszor ünnepi alkalmak magasra emelt zászlaja, kérdés, hogy az összecsomagolt lobogó utána hova kerül.

„Nincs külön református fájdalom, sem gyász. Nincs katolikus magány vagy evangélikus meg nem értettség. A kiszolgáltatottságunk, a szeretet utáni vágyakozásunk közös” – idézte az egyik református lelkipásztor gondolatait.

Törekvés az egységre

Palánki Ferenc, a Római Katolikus Egyház püspöke Pál apostolra hivatkozva az összetartozásról beszélt.

„A keresztség révén mind Krisztushoz tartozunk, és egyek vagyunk. Az egyház nemcsak a tagok különböző funkcióinak együttműködése révén egy, hanem Krisztus miatt, mert Ő nem szakítható részekre” – mondta az egyházi elöljáró, aki szerint küldetésünk, hogy a szeretet egységét építsük a városban.