A Magyarországi Evangélikus Egyház fontosnak tartja, hogy a Kormány által kezdeményezett holokauszt-emlékév során méltóképpen emlékezzünk a 70 évvel ezelőtt történtekre, mindenekelőtt a magyarországi holokauszt áldozataira.

Fontosnak tartjuk azt is, hogy a közös emlékezés lehetőséget teremtsen a széles körű konzultációra, közös dolgaink megbeszélésére, mely hozzájárulna egy közös emlékezetkultúra létrejöttéhez, s ezáltal a sokszínű nemzeti közösség megerősödéséhez.

Hitvalló püspökünkre, a mind a fasiszta, mind a kommunista diktatúra ellen küzdő Ordass Lajosra is emlékezve - aki ezen a napon változtatta nevét Wolfról Ordassra - egyetértünk azzal, hogy Magyarország 1944. március 19-én történt náci csapatok általi megszállásának történelmi tényére, különösképpen annak áldozataira köztéri szobor emlékeztessen.

Fontosnak tartjuk ugyanakkor, hogy az emlékmű felállításának módja és a megvalósításra szánt idő ne korlátozza a széles körű eszmecsere lehetőségét, s ne teremtsen alkalmat arra, hogy az emlékmű ügye bármilyen előjelű politikai szándék tárgyává silányuljon, s ezáltal a közös emlékezés lehetetlenné váljon.

Budapest, 2014. február 6.

A Magyarországi Evangélikus Egyház Elnöksége

Melléklet

„Sok aggódással láttam az események irányát és fejlődését hazánkban. Különösebb meglepetést nem keltett bennem, azonban igen erősen megviselt, amikor 1944. március 19-én a németek megszállták Magyarországot. Böjt negyedik vasárnapja volt. Tehát vasárnap - mint olyan sokszor már ebben a háborúban - igáztak le minket is teljesen. Istentiszteletre indultam éppen, amikor a hírt tudomásomra adták. Úgy látszott: végig ki kell ürítenünk a keserűség poharát!

Hogy milyen nagy volt bennem a keserűség, azt legjobban talán az a kis jegyzet mutatja, amelyet ezen a napon szolgálati naplómba írtam: »A mai naptól kezdve a hivatalos használat kötelezettségein kívül a Wolf családi név helyett az Ordass családi nevet használom.« (...) Még a német megszállás estéjén megírtam névváltoztatás iránti kérvényemet. Nem tudtam persze, hogy a mostani viszonyok között egyáltalán célt tudok-e érni vele. (...) Végül azonban egy bonyhádi öregdiák: dr. Grosch Károly, aki a német megszálláskor önként hagyta el magos rangú szolgálatát a belügyminisztériumban, segítségemre volt, úgyhogy 1944. október 20-án végre kézhez vettem a névváltoztatási engedélyt.”

In: Ordass Lajos: Önéletrajzi írások. Válogatta, sajtó alá rendezte és az utószót írta: Szépfalusi István. Európai Protestáns Magyar Szabadegyetem, Bern, 1985. 148–149. o.