– Mit jelent számotokra a házasság?

– A forma adott volt, hiszen ebbe nőttünk bele gyerekként. Volt, amikor nagyon messzinek tűnt, aztán egyre inkább vágytunk rá, hiszen valamikor gyerekként nekünk is a védelmet és a biztonságot jelentette. Sokáig azt gondoltuk, hogy a házasság valami olyasmi, ahova meg kell érkezni. Aztán kiderült, hogy a megérkezés csak a kezdet. Mivel a házasság előtt mind a ketten önálló, saját háztartásban éltünk, nem csak összecsiszolódni kellett, hanem bizonyos dolgokat el is kellett engedni. Nehéz és izgalmas folyamat volt ez mindkettőnk számára.

– Mi különbözteti meg a házastársi viszonyt az élettársi kapcsolattól?

– Mivel élettársi viszonyban egyikünk sem élt, és megismerkedésünk után igen hamar összeházasodtunk, így nincs igazán személyes tapasztalatunk az élettársi kapcsolati formáról. A kapott házassági áldás viszont mindig is nagyon sokat jelentett. Egyszer elköteleződtünk egymás mellett és erre áldást kaptunk. Bármilyen feszültségek legyenek is közöttünk, ez az alap ott van, ez a kiindulási pont, és nem az, hogy valamikor külön voltunk.

– 2012-ben a válások száma 22 000 volt. Mi szükséges ahhoz, hogy egy kapcsolat ne válással végződjön?

– Ahhoz, hogy egyáltalán válásról tudjunk beszélni, az embereknek először össze kellene kötniük az életüket. Ez az, ami sokszor nehezen megy vagy meg sem történik igazán. Nem a válás a probléma, hanem az összekötetlen életek. Szerintem itt van az igazi deficit. A házasságkötésnek nyilvánvalóan van kezdeti időpontja, de a „férfi elhagyja apját és anyját...” igei gondolat inkább egy hosszabb ideig tartó program.

– Hogyan oldjátok meg házassági problémáitokat?

– Házasságunk kezdetén inkább csak utólag beszéltünk a problémákról. Aztán igyekeztünk/igyekszünk a felvetődő kérdésekről közben is beszélgetni. A preventív jellegű megbeszéléseket pedig a következő 13 évre tartogatjuk...

– Mit jelent számotokra a házastársi szeretetet?

– Istentől kaptuk, mi ápoljuk, gyermekeinknek adjuk tovább.