Terjedelmes lett ez a kötet, hiszen két nagy formátumú egyházvezető ügynöki tevékenységéről szól - hangsúlyozta a bemutatón kameránk előtt Mirák Katalin, a Tényfeltáró Bizottság vezetője, aki fontosnak tartja azt, hogy a tényfeltárás során az érintettek családjával is felvegyék a kapcsolatot. Elmondta, hogy az 1972 és 1989 közötti időszakot szeretnék kollégáival minél hamarabb feldolgozni, kiemelt figyelemmel az 1984-es Lutheránus Világszövetségi gyűlésre.

A Luther Kiadót vezető Kendeh Péter köszöntő szavai után Prőhle Gergely országos felügyelő a bemutatón elmondta: „A rendszerváltáshoz képest későn indult a tényfeltérés maga, és vívódtunk és vívódunk az előszó megírása kapcsán. Vívódtunk és vívódunk egyházon belül is azon, hogyan döntsünk, amikor a múltról beszélünk.”

Hangsúlyozta, hogy a Magyarországi Evangélikus Egyház az egyetlen a magyar közéletben, amely a múltfeltárással foglalkozik. „De nem örömteli tény ez, hanem fájdalmas. Mert felmerül a kérdés: lehet-e a tettes áldozat vagy sem. Az egész kommunista múlt nyilvánvalóan nem az egyházon belül keletkezett. Az egyházi ügynöki tevékenység következménye volt annak, ami az országon belül történt.”

Vannak, akik azt mondják, hogy nem az egyház elsődleges dolga a tényfeltárás - tette hozzá a felügyelő. „Vajon releváns-e a misszói parancs szempontjából, hogy mi a tényfeltárással foglalkozunk? Meggyőződésem, hogy ha áttételesen is, de létezik ez az összefüggés. Megpróbáljuk megismerni a tényeket, mert ez hitelesíti azt, amit ma mondunk. Ha másképp csinálunk valamit, mint ahogyan a társadalom többsége teszi, az hitelessé teszi az egyház másféle tevékenységét is.”

Prőhle Gergely azonban fontosnak tartja, hogy a tényfeltáró munkát tágabb történeti összefüggésbe helyezzük, és elmondjuk azt, hogy ez messze nem az egyház legfontosabb tevékenysége: „Nem kívánunk ebből semmiféle poltikai tőkét kovácsolni, de erkölcsileg és egyháztörténetileg fontosnak tartjuk.”

„Az ítélkezés nem a mi dolgunk - tette még hozzá. - Akik az ártás szándéka nélkül maguk is áldozattá váltak a beszervezés kapcsán, és nem tudtak nemet mondani a beszervezésre, azok abszurd módon ennek az egyháznak a túlélését segítették elő.”

Szerinte nem lehet általánosítva „ügynöközni”, különbséget kell tenni a tevékenységek között. „Irgalommal, megbocsátással és az egyház iránti szeretettel olvassák a kötetet” - zárta bevezetőjét az országos felügyelő.

Gyarmati György történész, az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárának főigazgatója a könyv bemutatásakor elmondta, a készítők „tisztességgel” eleget tettek a megbízatásnak, tényfeltáró bizottságként teljesítették feladatukat, a két szereplőt, Káldy Zoltánt és Ottlyk Ernőt áldozatként és tettesként is bemutatják.

Földváryné Kiss Réka történész, a Nemzeti Emlékezet Bizottságának elnöke azt mondta, mérföldkőnek számít a kötet megjelenése, mert az egyházaknak is példát ad arra, hogyan lehet a kérdéshez viszonyulni, emellett „fontos és járható” utat mutat. Bemutatja a manipulációkat, az egyház belső bomlasztásának folyamatát és azt is, hogyan kerítette be az állambiztonság azokat az embereket, akikből egyházvezetők lehettek. Emellett a könyv tágabb kontextusba helyezi az egyház helyzetét, és bemutatja az akkori egyházpolitika hátterét is.

Ezután fórumbeszélgetésre került sor. 

A két, már nem élő evangélikus püspök állambiztonsági kapcsolataival foglalkozó kötet bemutatóján jelen volt több nyugalmazott püspökünk is, így dr. Harmati Béla, illetve Ittzés János, valamint Balog Zoltán, az emberi erőforrások minisztere is.

Az alkalom után Gáncs Péter elnök-püspök az evangelikus.hu kérésére a következőképpen összegezte a tanulságokat: