„Hátha előbb utóbb elhallgatnak a fegyverek"

Párbeszédre van szükség, beszélgetni kell, mert a hallgatásnál, az elhallgatásnál nincs rosszabb - mondta Balog Zoltán, az emberi erőforrások minisztere csütörtökön Tihanyban a szaktárca és az UNESCO Magyar Nemzeti Bizottsága szervezésében, Közös jövőnk - Közös felességünk címmel, a magyarországi zsidó és keresztény közösségek együttéléséről az apátsági látogatóközpontban megrendezett konferencián.

A miniszter beszédében idézte a mondást, miszerint fegyverek között hallgatnak a múzsák, majd felvetette, hogy ha ezt megfordítjuk, ha a múzsák, a lélek és a szellem emberei beszélnek egymással, inspirálják egymást, akkor „hátha előbb utóbb elhallgatnak a fegyverek". Ez lenne az értelme a párbeszédnek - tette hozzá.

Balog Zoltán hangsúlyozta, szólni kell, beszélgetni kell, mert a hallgatásnál, az elhallgatásnál nincs rosszabb. Hozzátette, akkor és ott kezdődik a baj, ha vannak, kik elhallgatnak, akik nem akarnak beszélni egymással, mert azok előbb utóbb el is fordulnak egymástól és ellenségekké is tudnak válni.

Olyan gondolkodást kell indítani a magyarság és a zsidóság kapcsolatáról a fiataljainkban, hogy a jövőben sokkal nagyobb megértéssel tudunk egymás felé fordulni - hangsúlyozta.

Mint hangsúlyozta, az elhallgatásnál nincs rosszabb. Hozzátette, őszintén kell beszélnünk egymással, mert magukban mindenfélét gondolunk a másikról, miközben nem ismerjük jól a másik felet. Magyarországon a többség ki van éhezve az őszinte, tiszta beszédre - jelentette ki. 

A II. Vatikáni Zsinat által 1965-ben kiadott, a katolikus egyház és a nem keresztény vallások kapcsolatáról szóló Nostra Aetate kezdetű nyilatkozatából kiemelte: „nem kívánja a zsidókkal való párbeszédet a holokauszt tragédiájára leszűkíteni". Hozzátette, ezt a „nagy, megkerülhetetlen követ mi sem akarjuk megkerülni, hanem szembe akarunk nézni vele", a Biblia tanulmányozásával, a teológiai és testvéri párbeszédekkel lehet elérni egymást. Úgy vélte, hogy így lehet közelíteni a tragédiához, a bűnökhöz is, amelyeket valóban nehéz megbocsátani.

A miniszter beszélt arról, hogy a zsidó oktatási kerekasztallal két éve párbeszédet folytat a tárca a Nemzeti Alaptantervről, s megállapodtak olyan megfogalmazásokban, szövegekben, amit mindkét fél el tud fogadni.

„Az összes népek közösséget alkotnak, egy az eredtük is”

Korzenszky Richárd tihanyi bencés perjel szerint a II. Vatikáni Zsinat a katolikusok számára nagy erejű összegezés volt, ugyanakkor feladatok megfogalmazása is. A Nostra Aetate kezdetű dokumentum hangsúlyosan figyelmezett: „az összes népek közösséget alkotnak, egy az eredtük is, hiszen Isten telepítette be az emberi fajjal az egész földet" - idézte.

Mi, akik hazánknak valljuk ezt az országot, különbözőségeink elfogadásával tudjuk gazdagítani egymást és nemzeti közösségünket - jelentette ki. Történelmi bűneinket meg kell vallanunk, bocsánatkérés nélkül nincs bűnbocsánat - figyelmeztetett. Rajtunk áll, hogy megépüljön egy olyan országban, amelyben valóban testvérként tud élni minden ember - tette hozzá.

„Szeresd felebarátodat - ő is olyan, mint te!”

Bölcskei Gusztáv, a Magyarországi Református Egyház zsinatának lelkészi elnöke József és testvérei bibliai történetét idézte a hallgatóság elé. Hangsúlyozta, volt olyan 70 évvel ezelőtt, hogy valakik azt hitték, testvéreik megvédik őket, velük nem fordulhat elő József története, aztán mégis megtörtént. Ma azért ültünk le itt, mert nem szeretnénk, ha közülünk bárkivel megtörténne az, ami Józseffel - jelentette ki. 

Kiemelte, hogy a konferenciának ennek szellemében olyan gondolatokat kell megfogalmaznia, amelyek ki tudnak sugározni „a falakon túlra" is. Végül a konferencia zárónyilatkozatából idézett: szeresd felebarátodat - ő is olyan, mint te!

„Hol van Isten?”

Köves Slomó, az Egységes Magyarországi Izraelita Hitközség vezető rabbija egy auschwitzi történettel kezdte beszédét: Elie Wiesel egyik könyvében a haláltábor lakói azt figyelik, hogy szenved ki lassan egy felakasztott fiatalember. Egyikük megkérdi: hol van Isten? A másikuk azt feleli: ott van a fán! A rabbi hangsúlyozta, a hívőknek mindig kérdés, hol van Isten, de ugyanúgy kérdés az is, hol van az ember a mindennapi kérdésekben, amikor választani kell jó és rossz között.

Hetven évvel a holokauszt borzalmai után nem az a cél, hogy felébresszük egymásban a lelkiismeret-furdalást, hanem az, hogy a múlt tragédiáiból, rossz döntéseiből közös gondolatot fogalmazzunk meg, ami közös jövőnket megalapozza - fogalmazott Köves Slomó.

Hozzátette: ilyen közös gondolat lehet, hogy a jót és rosszat a hívők nem társadalmi, emberi, hanem isteni alapokra helyezik. Látjuk, milyen gyorsan romlott meg az ember és veszítette el ítélőképességét jó és rossz között, mert az társadalmi szerződésen alapult - utalt a II. világháború történéseire.

Kifejtette: a II. világháború végég olyan borzalmak történtek Magyarországon, ami elbizonytalanította a magyar zsidókat, maradhatnak-e ebben az országban. Mégis számottevő közösség maradt, mert úgy gondolta, van itt közös jövő. Köves Slomó úgy vélte, minden nézeteltérés dacára közös a felelősségünk abban, hogy ne csak a múltunkról beszéljünk, hanem közösen alakítsuk ki közös jövőnket.

„A párbeszédet csak őszintén és erős belső meggyőződéssel lehet elkezdeni”

A párbeszédet csak őszintén és erős belső meggyőződéssel lehet elkezdeni és folytatni - mondta Heisler András, a Magyarországi Zsidó Hitközségek Szövetsége (Mazsihisz) elnöke. Kiemelte: már a középkorban voltak hitviták, de ezeket nehéz lenne a mai párbeszédhez hasonlítani, mert "a korabeli társadalmak igényeihez igazodva, a zsidók felelősségre vonása jellemezte". A 20. században, a holokauszt óta egészen mások a célok: elismerik az önálló vallási entitásokat, keresik a békés fejlődést, valamint a különböző népek és vallások együttélését - fűzte hozzá.

Úgy vélte, hogy a kereszténység nem fér össze az antiszemitizmussal, mégis „az antiszemitizmus elleni fellépés homogenitása nem bevett gyakorlat az egyházaknál sem".

„Kötelességünk és Istentől kapott elhívásunk az, hogy törekedjünk a növekvő barátságra, közös tanúságtételre"

Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes üzenetben köszöntötte a konferencia résztvevőit. Kiemelte, hogy a magyar kormány az elmúlt években kiállt „zsidó honfitársaink mellett, amikor támadások érték őket és fejet hajtott az áldozatok emléke előtt, méltón emlékezve nemzetünk közös tragédiája előtt".

Kijelentette: „kötelességünk és Istentől kapott elhívásunk az, hogy törekedjünk a növekvő barátságra, közös tanúságtételre". Ebben a küldetésben jelentős lépés lehet a tihanyi konferencia - tette hozzá.

„Megrendült komolysággal emlékezünk a múltra”

Erdő Péter bíboros, prímás, Esztergom-budapesti érsek a 70 évvel ezelőtt kezdődött magyarországi deportálásokra utalva kijelentette: „megrendült komolysággal emlékezünk a múltra és szilárd optimizmussal tekintünk a jövőbe".

Úgy vélekedett, hogy a konferencia előadásai segítik a múlt jobb megismerését. Hozzátette: nem csak a történéseket mutatják be, hanem az okokat és az embertelenség működésének módját is kutatják, „hogyan torzulhatott el egy társadalom működése annyira, hogy ilyen szörnyűségek alakulhattak ki".

Megjegyezte, hogy az előadásokban a hosszú, közös történelem emlékei is felvillannak: az alkotó együttélés, a kultúrateremtés új és új időszakai, amelyek változó korokban, változó fogalmi megközelítésekben tudatosan is építeni akarták azt, ami a nagyobb közösség javát szolgálta.

Szerinte a konferencián a közös önismeret „új forrásvidékét tárják fel, ezért lehet a vészkorszak tanulságait őszintén megfogalmazva új együttélést építeni hazánkban is, zsidók és keresztények, más és más nemzetiségek és csoportok tagjai között". Ehhez elszánt akarat és éber figyelmesség kell - mondta.

„Felmentette a zsidó népet a Jézus halála miatti kollektív bűnösség vádja alól"

Ilan Mor, Izrael magyarországi nagykövete hangsúlyozta, hogy a közel ötven éve összehívott második vatikáni zsinat egyedülálló, áttörő momentum a katolikus egyház történetében és igazi forradalmat hozott a katolikus-zsidó kapcsolatok alakulásában. Közölte: a zsinat eredményei között volt az 1965-ben kihirdetett Nostra Aetate nyilatkozat, amely „átformálta a katolikus egyház zsidókra és judaizmusra vonatkozó tanítását, felmentve a zsidó népet a Jézus halála miatti kollektív bűnösség vádja alól". Továbbá pozitívan erősítette meg Isten és a zsidó nép megbonthatatlan szövetségét - tette hozzá.

Jelezte, hogy a dokumentum kategorikusan elítéli az antiszemitizmust és „testvéri párbeszédre és bibliatanulmányozásra szólítja fel a keresztényeket és zsidókat".

Közölte: ma Izrael és a Vatikán kapcsolatát a kölcsönös tisztelet és párbeszéd jellemzi, és bár maradtak kihívások, nagy utat tettek meg az elmúlt húsz évben, amióta aláírták a két állam közötti alapszerződést. Úgy vélte, hogy a folyamat nem vihető végbe gyorsan, nemzedékekre lesz szükség, hogy „teljesen termőre forduljon".

A nagykövet szerint csak az oktatáson keresztül tudják folytatni közös küldetésüket: „elvetni a tolerancia magvait és gyökeresen kiirtani a fanatizmus vadhajtásait". A konferencia fontos lépés a helyes irányba - mondta.

Felidézte Ferenc pápa egyik nyilatkozatát, amelyben hangsúlyozta a zsidók és a katolikusok közötti vallásos köteléket és közölte, hogy „közös gyökereinkre tekintettel egyetlen keresztény sem lehet antiszemita". A nagykövet szerint a két üzenetet el kell juttatni Magyarország legtávolabbi sarkaiba és tanítani kell az iskolákban, egyetemeken, valamint igehirdetések útján.

„A holokauszt nem metszés volt, hanem tarvágás"

Gáncs Péter a Magyarországi Evangélikus Egyház elnök-püspöke kijelentette, hogy a 70 éve történt tragédia, „nem metszés volt, hanem tarvágás". Kérdésként vetette fel, hogy mi van a gyökerekkel, „mert ha van még gyökér, azt összekapcsolva az éltető forrással, újra hajthat". Nem csak emlegetni kell a gyökereket, forrásokat, hanem azokból meríteni is kell - fogalmazott.