– A zarádoklat nekünk, protestánsoknak talán kissé katolikus ízű szó. Létezik azért protestáns zarándoklat is?

– Testi és lelki felüdülésre mindenkinek szüksége van. Erre alkalmas lehet egy színház- vagy városlátogatás vagy éppen a síelés is. Egy szentföldi út nyilván inkább azoknak jelenthet feltöltődést, akik kifejezetten a Biblia és annak üzenete iránt érdeklődnek. Nekik valóban mély lelki élmény lehet egy ilyen utazás, függetlenül attól, hogy milyen felekezetűek.

– Önt milyen lelki élmények érték az egy hét alatt?

– Számítottam arra, hogy Izrael nagyon érdekes ország, de arra nem, hogy nagyon szép is. Azt hittem, majd zord, kietlen és sivár táj fogad, tele kerítésekkel, katonai ellenőrzőpontokkal és a könyvekből ismert ókori romokkal, ezzel szemben gyönyörű tavaszi idő, jó levegő, zöldellő erdők és virágzó fák vártak minket, és gyönyörű természeti környezet a Genezáret-tóval, a Holt-tengerrel vagy éppen a Tábor hegyével. Eszembe jutottak Jézus szavai az ég madarairól és a mezők liliomairól (Mt 6,26.28) vagy a Hermón-hegy harmatos tetejét említő zsoltár (Zsolt 133) és az a zarándokének is, amelyik arról szól, hogy Jeruzsálemet látni milyen gyönyörűség (Zsolt 122).

– Elkezdett életre kelni a Biblia?

– Olyan volt ez a körút, mint egy bibliai képeskönyv. Itt, a Genezáret-tó partján köthettek ki a tanítványokká lett halászok, ott, a hegyek oldalában tátongó barlangokban rejtőzhettek a Róma ellen lázadó zélóták. Helyenként úgy megelevenedett egy-egy ige, hogy borsódzott tőle a hátam. Amikor az idegenvezetőnk megmutatta, melyik völgyben éri el a Holt-tengert a Jeruzsálem alól érkező Kidrón-patak, szinte életre kelt az ezékieli prófécia. E szerint a templom küszöbe alatt élő víz forrása fakad, amely megtölti a völgyeket, és életre kelti a Holt-tengert (Ez 47,1–12). Különösen akkor értjük meg ennek a bibliai szakasznak a mélységét, ha megtapasztaljuk, hogy milyen meghatározó Izraelben a vízhiány problémája. Mert igaz ugyan, hogy termővé teszik még a sivatagot is, de az elöntözött víz hiányzik a Genezáret-tóból, a Jordánból és a Holt-tengerből. Ezékiel ezzel szemben bőséges, kiapadhatatlan forrásról beszél. A békesség forrására is gondolhatunk, amelyben szintén annyira érezhető a szűkösség ezen a tájon. Mi, magyarok biztosan más képet használnánk a bőség érzékeltetésére, hiszen olyan szerencsés földrajzi környezetben élünk, ahol egyelőre nem kell szembenéznünk a víz hiányával. A szentföldi körülmények között sokkal erősebben hat Jézus szava: „aki énbennem hisz, nem szomjazik meg soha”, és „annak belsejéből élő víz folyamai ömlenek” (Jn 6,35; 7,38).

– Az út során milyen lehetőségek voltak a lelki élmények elmélyítésére?

– Bár az utat szervező Makrovilág Utazási Iroda több évtizedes tapasztalattal bír a zarándokutak szervezésében, mivel ez volt az első protestáns csoportja, még nem volt kialakult gyakorlata a lelki vezetésnek. A reggeli és az esti áhítatot a szálláshelyen tartottuk, a napközbeni igemagyarázatot pedig egy-egy szent helyen. A szervezők láthatólag nem tudták elképzelni, hogy protestáns csoport katolikus templomban is tarthat áhítatot, ezért egy kivételével mindegyiket szabadtéri helyre szervezték meg. Nem bántuk, gyönyörű helyek voltak, jó volt elcsendesedni az ég alatt, természetközelben – a Genezáret-tó partján, a Tábor-hegyen, Caesarea ókori színházában, a betlehemi Pásztorok mezején, a kumráni romkertben és Joppe tengerre néző parkjában. Feszített volt a program, nem volt idő megállni, szemlélődni. Az áhítatok napközben alkalmat teremtettek az elcsendesedésre, este a közösségi reflexióra. Az úrvacsorás istentiszteletünket a jeruzsálemi evangélikus Megváltás templomában tartottuk, amely közvetlenül a Szent Sír-bazilika mellett áll. A Via Dolorosa bazárja és a bazári hangulatú Szent Sír-templom után csodálatos élmény volt belépni a csöndes, tágas, tiszta evangélikus templomba, énekelni, istentiszteletet tartani és az oltár körül állva egymásnak adni az úrvacsorát.

– A csoportos utazás nem akadálya az elmélyülésnek?

– Épp ellenkezőleg. Nem csak a látnivalók, a szent helyek jelentettek élményt. Sokat tettek hozzá az útitársak és az idegenvezető – a legendás Simon Segali – is. Én azt éltem át, hogy a csoport gazdagította az élményt. Jó volt egymás gondolatait hallani, megosztani másokkal érzéseinket. Mások szavai szavakat adnak nekünk is, segítenek kifejezni azt, ami bennünk van, amit átéltünk Jézus nyomában járva egy hét alatt.