Kovásztalanul

Lászlóné Házi Magdolna helyi lelkész 1 Kor 5,6b-8 alapján tartott kezdő áhítatában rámutatott, hogy húsvét fénye oda is bevilágít, ahová egyébként nem jut fény. Most azonban világosság vetül a rosszaság és gonoszság kovászára, amelyet ki kellene takarítanunk az életünkből. Az igehirdető utalt rá, hogy az első jeruzsálemi gyülekezetről azt írja a Szentírás: „kedvelte őket az egész nép”, ezért nem tekinthető – egyik szinten sem – magánügynek az egyházi vezetők hite és magánélete. „Ötletek és tervek mellett a feltámadás erejére, a tisztaság és igazság kovásztalanságára is szükség van” - mondta.

Újra tanítvánnyá válni

A kerület lelkészi vezetője a biztatás, a türelem és a tanítás fontosságára hívta fel a jelenlévők figyelmét éves jelentése kapcsán. Az utóbbi fogalomhoz kapcsolódva Gáncs Péter kitért a kötelező iskolai hitoktatás állította kérdőjelekre is.

„Óriási kihívás, lehetőség és felelősség ez a megnyíló kapu. Győzzük-e megfelelő hitoktatókkal, hittankönyvekkel? Mennyi hittanórával szabad terhelni a lelkészeket, hogy a gyülekezetek se maradjanak pásztor nélkül? Képesek vagyunk-e ezen a területen a konstruktív ökumenikus együttműködésre, vagy egymást próbáljuk kiszorítani?” - tette fel a kérdéseket. A jelentés ismertetése után kialakult konzultáció során éppen a házigazda lelkész osztotta meg pozitív tapasztalatát: az általa gondozott Nagybánhegyesen a reformátusokkal közösen szervezték meg a protestáns hitoktatást, így sikerült „optimalizálni” a csoportlétszámot és csökkenteni a több faluban szolgáló lelkészek leterheltségét. A püspök nyomatékosította, hogy tanítvány csak az lehet, aki maga is képes tanulni, Jézus tanítványává válni.

„A felügyelők a protestáns egyház alappillérei”

Radosné Lengyel Anna kerületi felügyelő beszámolójában szintén kérdéseket fogalmazott meg: „Misszióra szükség van. A kérdés csak az, hogy kinek és hogyan?” Követendő példaként említette a  szarvasi ótemplomi gyülekezet Angyali reggelek címmel illetett adventi sorozatát. A felügyelő kardinális feladatként említette a média eszközeinek használatát. Arra hívta fel a kerület különböző pontjából érkezett tagok figyelmét, hogy használni kell a helyi sajtót és az internetet, hogy eljuttassuk az örömhírt széles rétegekhez. Felügyelőtársairól Radosné Lengyel Anna mint a protestáns egyház alappilléreiről beszélt. Ezért is tartja fontosnak a jövőben is regionális találkozók szervezését számukra.

Templom helyett söntéspult?

A kerület missziói felelőse, Deák László éves jelentésében emlékeztetett: már vannak olyan európai országok, ahol az oltár helyett kocsmapultot építettek, mert kiürült a templom. Rámutatott, hogy az egyház nem maradhat el a száguldó világ mellől. „Imádkozni kell a Szentlélekért, mert csak megtért emberek közösségének lehet hatása” - mondta. Ehhez kapcsolódva aggodalomra okot adónak nevezte, hogy vannak lelkészek, akik lelki magányban élik mindennapjaikat. Fontosnak tartja ezért egy lelkészi „védőháló” kiépítését. Összefoglalójában utalt rá, hogy missziói felelősként havonta konzultál a kerület püspökével, és ezek a megbeszélések kivétel nélkül mindig valódi tartalommal bírnak. Gáncs Péter erre reagálva, és utalva arra, hogy a misszió az ő programjában is prioritás, megjegyezte: „Én tulajdonképpen most is missziói lelkész vagyok, csak egy keresztet tettetek a nyakamba.”

Üllői huszonnégy

A közgyűlés ülésére ellátogatott a Magyarországi Evangélikus Egyház Országos Irodájának közeljövőben munkába álló igazgatója is. Krámer György fontosnak tartotta megjegyezni, hogy az „Üllő huszonnégy” nem önmagáért van, hanem a gyülekezetekért. Bízik benne, hogy sikerül elérni, hogy egy év múltán ne negatív kontextusban emlegesse az egyházi közvélemény az irodát. Arra kérte a jelenlévőket, hogy tanácsaikkal, véleményükkel segítsék munkáját.

Lelkészképzési reform?

A közgyűlés végén többen is kitértek a teológiai képzés esetleges átalakítására. Lázár Zsolt, a Nyugat-Békési Evangélikus Egyházmegye esperese emlékeztetett, hogy a '90-es években megszüntették a levelező teológiai képzést, mert az ilyen formán végzettek szerepét nehezen tisztázta az egyház. Ugyanakkor valós veszélyt jelenthet a közeljövőben a lelkészhiány, amelyre az egyháznak időben forgatókönyvvel kell készülnie. Egyik lehetséges megoldás lehet valamiféle levelező képzésen a katolikus diakónusokhoz hasonló munkatársak oktatása. A kérdés – a hitoktatók oktatásával együtt – minden bizonnyal a következő hónapokban több egyházi fórumon is előkerül majd.