A Kairosz Kiadó gondozásában immáron évek óta megjelenő beszélgetősorozat legújabb kötete a huszadik század kérdéseire is válaszokat- és további kérdéseket adhat, hiszen a Perbeszéd helyett párbeszéd című kötetben egy olyan evangélikus lelkész gondolatai váltak olvashatóvá, aki nemcsak életében, hanem válaszaiban is átíveli az előző századunk számos lényeges kérdését.

Hogy a második Vatikáni Zsinatot követően hogyan alakult az ökumené?

Hogyan lehetett a lelkészi szolgálatot hivatásként megélni egy olyan korszakban, amikor az állam ideológiai alapon el akarta lehetetleníteni az egyházat?

Három fős bibliacsoportból hogyan válhatott egy év alatt száz fős fiatalsággá a Deák téri gyülekezet ifjúsága? - Ilyen és hasonló kérdésekre találhatunk választ id. Hafenscher Károly vallomásai által. Attól a lelkésztől, aki az ökumené híveként a Miért hiszek? sorozatba történő felkérésénél is nem „saját berkei közül” választotta ki beszélgetőtársát, hanem a Katolikus Rádió munkatársát, a kiváló újságírót, Zimányi Ágnest nevezte meg beszélgetőtársnak. Talán azért, hogy tényleg párbeszéd lehessen...

Gáncs Péter, a Magyarországi Evangélikus Egyház elnök-püspöke köszöntőjében a kötet címéből indult ki. „Perbeszéd helyett párbeszéd olvassuk a címben és ha belegondolunk, akkor rádöbbenünk: ebbe a két szóba az egész üdvtörténet belefér. Elindulhatunk az édenkerttől, azon belül is a bűneset által az Istennel való párbeszéd megmérgezésétől, amikor a Vádló megkérdőjelezi Isten kijelentését és eljuthatunk Emmausig. Vagyis megláthatjuk, hogy az Atya nem törődött bele, hogy az ember elfordul tőle, hanem elküldte Jézus Krisztust, hogy visszaálljon a párbeszéd” – fogalmazott az elnök-püspök.

A kötetbemutatón Zimányi Ágnes id. Hafenscher Károlyt kérdezte. Az evangélikus lelkész Óbecsey István Szeressétek az öregeket című versének felolvasásával, valamint a Zsidókhoz írt levélből való idézettel kezdte beszédét.

„Nagyon örülök neki, hogy Zimányi Ágnes evangélikus lelkészként tüntetett fel, mert bár életemben nagyon sok mindent csináltam, de mindig is így határoztam meg identitásomat” – fogalmazott id. Hafenscher Károly. Az evangélikus lelkész az újságíró kérdésére elmondta, hogy pályakezdése igen sok fordulatot tartalmazott, nem volt egyszerű az 1950-es évek elején lelkészként pályája.

„Sok lelkésztársam nem értette, hogy külföldi tartózkodásomat követően miért jöttem vissza a korabeli egyházellenes Magyarországra. Én meg voltam győződve róla, hogy itt van a dolgom, de sokak inkább tartottak tőlem, mintsem ezt felismerték volna. (…) Évek múltán – a Deák térre kerülve –, nem fogadtam el azt a felajánlást, hogy beosztott lelkészi státuszt kapjak, hiszen az Keken András helye volt, ezért ragaszkodtam hozzá, hogy helyettes lelkészi beosztásban kezdhessem meg ottani szolgálatomat” – mondta id. Hafenscher Károly. Az evangélikus lelkész kitért rá, hogy a Deák tér háború utáni felújítása és lelki újraindítása a sok kihívás mellett milyen csapatmunkát igényelt, valamint beszámolt a Keken Andrással való közös szolgálatáról is. De ennek izgalmas részleteit talán érdemes a többi kérdéssel együtt, a kötetben elolvasni...

A Lelkipásztor, a Theológiai Szemle, valamint számos kötet szerkesztője, írója és fordítója kitért arra is, hogy egyik legmeghatározóbb élménye volt 1999. október 31-e, amikor Augsburgban a Közös nyilatkozat a megigazulástanról című katolikus-evangélikus nyilatkozatot ő is saját kézjegyével elláthatta, de beszámolójában kitért arra is, hogy mit jelent számára az, hogy gyermeke, Károly is a lelkészi szolgálatot választotta.

Zimányi Ágnes kérdésére, hogy „miért hisz?”, id. Hafenscher Károly elmondta, hogy „annak a dialógusnak a megtapasztalása, amit az imádságban megélhet az ember talán a legnagyobb érték és csoda, ami valakivel is történhet. Ezen kívül tudom, hogy a hit olyan, amit először hallani kell, utána nyúlunk a Szentíráshoz, ami ezáltal (a hit által) nyílik ki igazán előttünk.”

A könyvbemutatón a hallgatóság is kérdezhetett, hozzászólhatott. Dr. Kránitz Mihály, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Hittudományi Kar Dogmatika Tanszékének docense a keresztény hivatás mai lehetőségeiről kérdezte a lelkészt. Id. Hafenscher Károly egy történeten keresztül szemléltette, hogy a kereszténység talán egyik legnagyobb kihívása a bűnbánat gyakorlása, mely lehetőséget nyit a hitelességhez, a mások felé gyakorolt testvériség képviseléséhez. A hozzászólásokban többek között kirajzolódott, hogy id. Hafenscher Károly hivatása számos embernek mind teológiailag, mind a hit, vagy hitre jutás szempontjából mennyire meghatározó. Nem csoda, hogy az egyik felszólaló így fogalmazott: „Az, hogy a pár emberből nagy gyülekezet lehetett a Deák téren többek között azért volt lehetséges, mert id. Hafenscher Károly nemcsak megszólította és felkereste az egyes embereket, hanem tudta és érdekelte, hogy mi is van velük, hogy miben tud nekik segíteni.”

A könyvbemutatón jelen volt többek között id. Hafenscher Károly családja, dr. Fabiny Tamás evangélikus püspök, dr. Réthelyi Miklós az UNESCO Magyar Nemzeti Bizottságának elnöke, dr. Fischl Vilmos, a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsának főtitkára, Döbrentei Ildikó és Levente Péter művészházaspár, valamint a Deák-téri és más gyülekezetek lelkészei.

A Kairosz Kiadó gondozásában megjelent kötet Zimányi Ágnes kérdésein keresztül a párbeszédben bízva, egy értékadó és mégis szerény evangélikus lelkész életét és gondolatait tárja az olvasó elé. A könyvbemutató alapján nem is mondhatunk mást, mint hogy jó olvasást kívánunk hozzá...