A holokauszt 70. évfordulójához kapcsolódó eseményen szombat délelőtt megkoszorúzták Sztehlo Gábor sírját a Farkasréti temetőben,

majd áhítatot tartottak a budai Várban, a Bécsi-kapu téren található templom gyülekezeti termében.

Itt előadás hangzott el Sztehlo Gábor gyermekmentő munkájáról is,

ezenkívül értékelték az embermentő lelkészről szóló pályázatokat, és filmet is vetítettek róla.

A pályázat célja, hogy kisebb és nagyobb diákok is megismerjék Sztehlo Gábor munkásságát, embermentő, hősies cselekedeteit. A pályázat elérte célját, ugyanis minden korosztályból voltak indulók szép számmal és színvonalasabbnál színvonalasabb pályamunkák kerültek értékelésre úgy képzőművészetben, mint levélírásban és riportokban egyaránt.

A pályázatra Ádám Dávid és Tiborcz Dániel készített egy riportfilmet, Sztehlo, a hit ereje címmel. A film nagy sikert aratott, sokan meg is hatódtak a szívbemarkoló riportokon és munkájukkal különdíjat hoztak el.

Délután eredményt hirdettek a pályaművek között, majd megnyitották a Sztehlo Gáborról szóló kiállítást (Ennek szervezője a Deák Téri Evangélikus Gimnázium 10. a osztálya volt).

A nap zárásaként megkoszorúzták Sztehlo Gábor emléktábláját,

majd a templomban kórushangversenyt tartottak.

Sztehlo Gábor

1909-1974) az egyházi szolgálat mellett a népfőiskolai mozgalom egyik megalapítója volt az 1930-1940-es évtized fordulóján. A második világháború idején különböző egyházi megbízásoknak tett eleget, többek között kórházi lelkész volt.

1944 tavaszán, a német megszállás után Sztehlo Gábort azzal bízta meg egyháza, hogy a református egyházzal közösen, a Jó Pásztor Egyesületen keresztül szervezzen mentőakciókat a zsidó üldözötteknek. Sztehlo Gábor néhány hét alatt 32 gyermekotthont hozott létre illegálisan lakásokban, kisebb-nagyobb családi házakban, villákban a Nemzetközi és a Svájci Vöröskereszt anyagi támogatásával.

Ezekben az intézetekben mintegy ezerötszáz gyermek és az őket ellátó ötszáz felnőtt lelt menedéket. Valamennyien, akik hozzá menekültek, túlélték az üldöztetés és a háború megpróbáltatásait.

Sztehlo Gábor a háború árváinak és a rászorulóknak a továbbiakban is otthont adott, immár egyetlen nagyobb, a Budakeszi úton lévő gyermekotthonban, ahol iskola is működött, a korszerűen felszerelt műhelyekben szakmát tanultak a gyerekek, a 12 éven felüli fiúk pedig a Gaudiopolis elnevezésű önkormányzati rendszert hozták létre. Az intézményt a kommunista hatalom 1950-ben államosította.

Rövid átmeneti időszak után Sztehlo Gábor ismét segítő akciót szervezett: az evangélikus egyház szeretetotthonait alapította meg, s egyiküket vezette is. Ezekben az otthonokban öregeket és fogyatékos gyermekeket gondoznak mind a mai napig.

1972-ben kapta meg - magyarok közül az elsők egyikeként - Izrael kitüntetését, az Igaz Ember emlékérmet. 1961-től emigránsként Svájcban élt, és ott is halt meg 1974-ben. Ugyanebben az évben a Nobel béke-díj felterjesztettje is volt. A Deák téren 2009 óta áll szobra.