A kalandpark bejáratánál beszéltük meg a találkozót, eléggé furcsa helyszínnek tűnik a szakkollégiumba járók megismeréséhez. A fák árnyékába húzódva vár a csapat. Huszonketten vannak, és már alig várják, hogy kipróbálják magukat a szereken, a kötélpályán, a függőhídon. 

„Ez amolyan kitartáserősítés, bátorságpróba, lazítás” – magyarázza a szokatlan helyszínt Molnár Erzsébet lelkipásztor, a nyíregyházi Evangélikus Roma Szakkollégium vezetője. Szükség is van lazításra, nem könnyű napok állnak a diákok mögött: a tematikus hétvégén péntektől vasárnapig egymást érték a foglalkozások, előadások, szemináriumok.

„Fontosnak tartjuk megértetni a fia­talokkal, nincs más út a felemelkedésre, mint a tanulás. Igyekszünk őket helyzetbe hozni. Egyrészt pótolni azokat a hiányzó ismereteket, fejleszteni olyan kompetenciákat, amelyek nélkülözhetetlenek ahhoz, hogy diplomát szerezzenek. A szociokulturális hátrányok kiegyenlítésében mentor és tutor is segíti őket. Másrészt az intenzív hétvégéken olyasmit tanulnak, amit más főiskolások nem, hisz a szakkollégium küldetéséből következik: alkalmassá kell lenniük a cigányság felemelkedéséért és a cigány–magyar együttélésért való felelős cselekvésre” – mondja Erzsébet.

A roma szakkollégiumok uniós támogatással, az Európai Szociális Alap társfinanszírozásával működnek. A kurzusok modulok szerint szerveződnek: cigány-magyar identitást erősítő, közismereti, spirituális, közösségi, illetve társadalomismereti kutatások modul váltakozik, és kiemelt figyelmet kapnak az idegen nyelvek, hisz nyelvvizsga nélkül nincs diploma. Romaként nem könnyű főiskolára, egyetemre bekerülni és helytállni. A szakkollégiumban ez az alap, a Debreceni Egyetem vagy a Nyíregyházi Főiskola hallgatójának kell lenni, ám a szakkollégiumban félévente ismétlődik a felvételi. Senki sem ülhet a babérjain, időről-időre bizonyítani kell a diákoknak, akik ide jelentkeznek. A megszerezhető tudáson kívül az ösztöndíj is hajtóerő. A csoport kissé elfogódott, amikor önkénteseket keresek: ki miért jött ide, ki mit vár a képzéstől? Mennének már „kalandozni”, a hátuk közepére kívánják a kíváncsiskodót.

Végül Erzsébet kérésére az egzotikus szépségű Kanálos Adrienn vállalja a beszélgetést. Elmondja, hogy a Debreceni Egyetem egészségügyi karára jár, és védőnőnek tanul. A szakkollégiumról egy csoporttársától hallott. „Többet kaptam, mint amit elképzeltem. Olyan lehetőségeim vannak, amelyeket vétek lenne nem kihasználnom. Az is igaz, a félévenkénti ismételt felvételi alaposan megdolgoztat. Aki nem tudja a követelményeket teljesíteni, az kiesik.” Adrienn a főiskola után Pesten szeretne továbbtanulni, a vágya, hogy pszichológus legyen. Mostanában a hétvégi elfoglaltságok miatt nem jut haza Szolnokra, ahol három kisebb testvére várja.

A halk szavú Farkas Norbert Nyírbátorból érkezett. Állami gondoskodásban nevelkedett. Akárcsak Adrienn, szintén a Debreceni Egyetem egészségügyi karán tanul, szociális munkás lesz. A gyermekvédelmi központban hívták fel a figyelmét a képzésre. Biztos munkát, biztos megélhetést vár a jövőtől, arra számít, hogy az itt tanult plusz ismereteket kivá­lóan tudja hasznosítani majd a munkája során. Beszélgetés közben besétálunk a kalandparkba, Nyírcsák János, a szakkollégistákkal folyamatosan együtt dolgozó tréner elmondja, mi a teendő. Sisakok kerülnek a fejekre, becsatolják a biztonsági öveket, kezdetét veszi a bátorságpróba. A játék, amely jelentős önismerethez is segíti a fiatalokat. Kell ez a tudás is, hiszen másnap új, kemény kihívások elé kell nézniük.