Az elmúlt évben már ezek az általános iskolások részesei lehettek nyelvi táborunknak, de a nagy érdeklődésre való tekintettel bővítettük palettánkat. Az idén a rajz és a színjátszás iránt érdeklődő tanulók is megtalálhatták itt számításukat.

A tavalyi évhez hasonlóan ötödikes, hatodikos és hetedikes gyerekek jelentkeztek nagy számban. Négy csoportban – egy németes és három angolos csoportban - tudtunk dolgozni a gyerekekkel. 

A németes csoport vezetője Bondorné Kondor Edit tanárnő volt. A három nap során játékos feladatokkal gyakorolták az elég nehéz német szórendet és nagy sikere volt a ’Nur für dich’ német dalnak is. A ’nyelvtanozás’ ellenére sokat nevettek.

Az angol nyelvet választó diákok forgószínpad szerűen dolgoztak a tematikusan kialakított foglalkozásokon. Viszkok Tünde tanárnővel a boldogság témakörét dolgozták fel, Janurik Viktória tanárnővel a brit ételekről és a teakészítés folyamatáról tanulhattak, míg a harmadik csoport Bánfi Andrásné Klára nénivel a foci vb aktualitása miatt a sportokkal kapcsolatos szókincset tanulhatta meg. Itt találkozhattak a diákok az amerikai önkéntes Lois-zal, aki lelkesen tanította az amerikai dalokat, és elbűvölő személyiségével színesítette a foglalkozásokat. A harmadik napon hálás szívvel búcsúztunk tőle, tiszteletbeli vajdás tanárrá fogadva őt. Ekkor mutatták be a gyerekek a ’cup song’ című dalra komponált, poharakkal előadott mozgássorozatot. Nehéz volt egyszerre, a dal ütemére mozgatni a poharakat, de minden gyermek nagyon élvezte. Sokan majd nyáron is gyakorolni fogják.

A rajz tehetséggondozó táborba jelentkezőket Szuhaj György művész-tanár fogta munkára – nem egészen úgy, ahogy a heti egy, esetleg két rajzórában szoktak dolgozni a tanulók. A két nap alatt rendelkezésre álló 4-4 órában a gyerekek fantáziáját, alkotókedvét és kitartását is igénybe véve dolgoztak együtt a különböző életkorú érdeklődők. Verseny nem volt, osztályzás nem volt, csak folyamatos munka.

Első nap dróttal tanultak írni a gyerekek, majd a technika megismerése után saját kézfejüket készítették el, melyekből közös kompozíció is született. Ezután jött a neheze, mert alufóliával a saját arclenyomatukat, majd drótból a saját arcélüket is mindenki elkészítette. A bátrabbak az arcélből egész térformájú fejet is készítettek.

Másnap végre rajzolni is lehetett! Vonalzóval, ollóval és rajzeszközökkel mindenki a saját „álomszobáját” készítette el, berendezéssel, falfestéssel, padlóval és mennyezettel együtt.

A héten minden délután színjátszó táborban vehettek részt a felső tagozatos gyermekek. Az egy hetes munka során megízlelhették a színpadi munka elsődleges elvárását, a közös produkció létrejöttének alapját. A számukra összeállított feladatok is ezt szolgálták. Önmagukra és a játszótársakra figyelés képességének kialakítását, ami nélkül öncélú önmaga-mutogatás lenne minden színpadi előadás. Beszédgyakorlatokon felfedezhették saját vokális képességeiket, erősségeiket, és segítséget kaptak esetleges gyengeségeik korrigálásához, hiszen az ő korukban, némi odafigyeléssel gyorsan javíthatóak a kisebb beszédhibák. A legnagyobb örömöt a hangerő fokozás gyakorlását célzó feladatok okozták. Végre egy iskola falai között szabadon kiabálhattak, s nem hogy rosszallást nem váltottak ki, de a leghangosabbak kapták a dicséretet. 

Ezeken kívül térérzékelést, memóriafejlesztést, egymás és a külvilág megfigyelésén alapuló utánzásos gyakorlatokat, tükörjátékokat, fantáziafejlesztő feladatokat is mind örömmel és sikerrel oldották meg. 

Az utolsó napra Liszi Melinda művésznő irányításával egy rövidke előadást mutattak be szüleiknek, Lázár Ervin: Kék meg a sárga című meséje alapján. Ebben a produkcióban is tetten érhető volt az a szellemi útravaló, amit magukkal vihettek a fiatalok: önmagunk színei egy közösségben új minőséget teremtenek. 

A hét során délelőtt és délután finom szendvicseket ehettek a tábor résztvevői. Molnárné Tóth Katalin tanárnő vezetésével, valamint néhány vajdás tanár és diák közreműködésével készült a harapnivaló és a hűtött friss limonádé. Ezúton is szeretnénk köszönetünket tolmácsolni a város adakozó kedvű vállalkozóinak, akik biztosították a szendvicsek hozzávalóit.

Reméljük, az iskolánkba érkező kisdiákok jól érezték magukat és jövőre is velünk töltenek egy pár jókedvű napot. Bízunk abban, hogy az itt elsajátított ismereteket fogják tudni használni a mindennapi életben is.

Jövőre veletek ugyanitt!!!