Az ország különböző helyeiről érkeztek kórházlelkészek és önkéntes lelkigondozók a konferenciára, így Szolnokról, Békéscsabáról, Ózdról és Budapestről. A városból is szép számmal voltak jelen a konferencián mindhárom napon keresztül. Részt vettek más felekezetű önkéntes lelkigondozók, szép számmal jelen voltak pedagógusok a város különböző iskoláiból, jelen voltak a gyülekezet részéről és sokan mások is, akiknek érdeklődését felkeltette a meghirdetett program. 

E nyári konferencia témája a logoterápia volt, ezt a témát kórházlelkészek és önkéntes lelkigondozóink szavazták meg a 2014-es témaválasztások során. Otthonunk és szálláshelyünk, sőt „éttermünk is” is e három nap során a gyülekezeti ház volt. Az előadások az imaházban voltak, méltó és barátságos helyszínen. Az étkezésben, ellátásban a gyülekezet tagjai szorgoskodtak nagy-nagy odaadó szeretettel, gondoskodással. A szállás is a gyülekezeti házban volt, ahol az egyszerűség jegyében matracokon aludtak, akik ezt bevállalták, illetve voltak testvéreink, akik felajánlották a lakásukat az idősebbeknek. 

Az első előadást Medgyessy László logoterápiai tanácsadó, etika-hittantanár tartotta „A LOGOSZ” vonzásában 1. rész” címmel pénteken délután, mintegy 40 fő jelenlétével. Előadónk először Viktor Frankl (aki a logoterápia atyja) életútját ismertette. Bemutatta Franklt, aki Bécsben ifjúság védelmisként tevékenykedett, aki később több koncentrációs tábort élt át, majd Bécsben orvosprofesszorként tevékenykedett, és aki sok neves egyetemen díszdoktori kitüntetést kapott. Hallottunk Frankl emberképéről, arról, hogy az ember több mint test és lélek. Ez a „több”a szellemi dimenzió, ami kizárólag az ember számára adatottt. Éppen ezért igaz az, hogy az ember képes túlnőni önmagán, önmagát meghaladni. Ez történik, amikor az ember a szeretetben odaadja magát a másiknak, ha odaadóan végzi a feladatát; vagy ha a szellemi dimenzió által belső erővel, tartással képes hozzáállni élete nehéz helyzeteihez. Jó tudni azt, hogy életünk minden helyzetében, még a szenvedések idején is értéket (beállítódási értéket) valósítunk meg, azáltal, ahogyan azt a helyzetet átéljük, ahhoz hozzáállunk, és így minden körülmények közepette értelmes életet élhetünk. 

A mintegy 2 órás program befejező részében Balogh Éva kórházlelkész tartott esti áhítatot, amelyben vers, novella és személyes gondolatok is elhangoztak. 

Ezt követően a gyülekezet szorgos fiataljai kedves vendégszeretettel vették körül a jelenlévőket, ahol tovább folytatódott a beszélgetés. A vacsora után esti városnézésre, lazító sétára, került sor. Nagyszerű volt látni, hogy a testvéri szeretet jegyében oly könnyen teremtődtek jó kapcsolatok, baráti beszélgetések. Hála és köszönet a nagy Rendezőnek, a Szentléleknek, aki oly csodálatosan munkálkodott közöttünk, bennünk. 

Szombat délelőtt 9 órakor Tóth Melinda kórházlelkész, ózdi evangélikus lelkésznő „Van értelme? Szenvedéseink árnyékában” c. tartott előadást.  Először arról hallottunk, hogy mennyi mindentől és mindenkitől lehet szenvedni. Ahhoz, hogy számtalan dolgot értékeljünk, megtapasztaljuk a szenvedést. A szenvedés akkor fordul át, amikor rádöbbenünk, mennyi szépség vesz körül, amikor felismerjük, hogy itt vagyunk egymás számára. A szenvedés ott fordul át, amikor felfedezem, hogy a másik mégis milyen nagyszerű ember. A szenvedést Isten nem szánta nekünk, azt mi magunknak kerestük, de Ő azt mégis javunkra fordítja. Isten olykor megengedi a mélységeket, de éppen ezekben a mélységekben formál minket, tanítást ad nekünk, hogy másképp lássuk a dolgokat, hogy megtanuljuk értékelni azt, ami van. Fontos, hogy megértsük azt, amit Isten a keresztben mond nekünk, hogy van értelme Istennel élni. A keresztet ezért nem elhagyni kell, hanem meg kell ölelni. A lelkésznő beszélt még arról is, mennyire megszenvedjük, hogy országunkból oly sokan külföldre mennek dolgozni. A kérdés, hová tart ez a folyamat, és mikor, mitől fog ez megváltozni. Erre a kérdésre még később is visszatértünk, sőt még az esti beszélgetéskor is. 

11 órakor Negrea Vidia klinikai pszichológus (i.i.r.p. Europa) előadása következett „Konfliktus. Hogyan tovább?” „A restoratív szemlélet alkalmazása  konfliktuskezelések során.” címmel. Az előadást nagy érdeklődés kísérte lelkészek, pedagógusok, szociális területen dolgozók és más érdeklődők részéről. Előadónk a bemutatkozás után történeteket mesélt, esteket hozott fel arra vonatkozóan, hogy szükségét érezték annak, hogy a bűncselekményt elkövetőknél, valami mást is tenni kell, mint pusztán a büntetést. A megtorló jellegű konfliktuskezelés helyett a helyreállító szemlélet (restoratív) az, amelyik más módon áll hozzá a konfliktusok kezeléséhez és az érintett személyekhez. A megtorló intézkedés kérdései: „Ki tette?” „Miért tette?” Ennek nyomán nem jönnek rendbe a dolgok, ott marad a rossz érzés, és lesznek kiközösítettek. A restoratív, (helyreállító) szemlélet, más módon közelít egy konfliktus helyzethez, és az elkövetőkhöz. E szerint közösen keressük a válaszokat a kérdésekre, amely kérdések is más megközelítésűek. Ezek a kérdések a helyreállítás szándéka mentén fogalmazódnak meg: „Mi történt?” „Kit érintett?” „Hogyan érintette” „Mit kell tenni, hogy a dolgok rendbe jöjjenek?” A restoratív szemlélet az elkövetőt és az érintettet megpróbálja egybegyűjteni egy beszélgető körbe, ahol e kérdések mentén keressük közösen a válaszokat. Ez a szemlélet nem a bűnöst utasítja el, hanem a bűnt, nem a személyt, hanem a cselekményét.(„Téged szeretlek, de ez, amit tettél, ez rossz.”) Fontos, hogy a döntésben a probléma tulajdonosai is részt vállaljanak. Fontos a helyreállítás közös keresése, az érzések kimondása, a tettekkel és a következményekkel való szembesülés, az érzelmi szükségletek kifejezése, a probléma rendbehozatala, és a jóvátétel, amennyire az lehetséges. Előadónk beszélt amerikai tapasztalatairól, ahol ezt a szemléletet szélesebb körben alkalmazzák, majd bemutatott egy filmrészletet „Égő híd” címmel, amelyben jól látható a restoratív szemlélet alkalmazása. Látható volt, hogy ez a szemlélet mélyen érintett, szólított meg minden jelenlévőt. Konfliktusokkal terhelt világunkban, amikor annyi fájdalom, sérülés marad utánuk, jó tudni, látni, hogy így is lehet hozzáállni , ezzel a szemlélettel is lehet kezelni konfliktusainkat. 

A szombat délutáni utolsó előadásunk a logoterápia további bemutatásáról szólt „A LOGOSZ (Értelem) vonzásában 2. rész” címmel. Ezt Honti Irén kiskunhalasi lelkész, kórházlelkész tartotta, vagyis e tudósítás írója. Előadásom bevezető részében arról beszéltem, hogy a logoterápia szívügyem, immár csaknem 10 éve foglalkozom vele, a képzést is elvégeztem. Nagyon sok segítséget nyújt a kórházi lelkigondozásban, módszerei életszerűek, képes egyetemesen és spirituálisan megszólítani korunk emberét. Az előadásban külön hangsúlyt kapott a szabadság szellemi dimenziója, amely nem azt jelenti, hogy szabad vagyok valamitől, hanem azt, hogy szabad vagyok arra, hogy másképpen álljak hozzá az adottságokhoz, a sorsszerű helyzetekhez, mindahhoz, amit nem tudok megváltoztatni. Ez a szabad játéktér mindig adott számunkra, akár egy beszűkült élettérben is. A nagy példa számunkra Jézus, aki úgy tudott hozzáállni a szenvedéséhez, hogy ezt mondták róla: „Ez az ember igaz volt.” Az élet nehézségei, a rágalmak, csalódások, megaláztatások során pl. az Élet, az élet Istene tesztel bennünket, hogyan állunk a bennünket érő hatásokhoz. Jó tudni, hogy a szellemi által, a lelki erő által, a Lélek ereje által az ember képes megküzdeni az élet nehézségeivel. Sőt, a szellemi által arra is képes az ember, hogy olykor egy jót nevessen önmagán. A logoterápiában fontos szerepe van a humornak, amely sajátosan emberi jelenség és nagy szükség van rá. Az előadás végén egy időutazásos játékot végeztünk el, amelynek az volt a lényege, hogy a jelenlegi problémánkra hogyan reagálunk, ha elképzeljük, hogy érett, idősebb személyként tekintünk jelenlegi önmagunkra. Érdekes volt hallani ki mit élt át a „játék” során.

Szombat délután még egy kis sóstói, erdei kirándulás is belefért az időnkbe. Szép természeti környezetben jó volt átélni a mozgás, a kötetlen beszélgetés, a szabadság élményét. Az öröm Lelke velünk volt, a derű, jókedv, vidámság sok áldásával ajándékozott meg bennünket. 

Vasárnap a délelőtti istentisztelet volt az utolsó programunk. Az istentiszteleten együtt ünnepeltünk a konferencia résztvevői, a gyülekezet tagjai, a kisgyermekét keresztelni hozó nagycsalád. Az igehirdetés szolgálatát Tóth Melinda lelkésznő végezte, aki szavaival, stílusával, kedvességével sokak szívébe belopta magát. Az istentisztelet végén Füzesi Kornél békéscsabai kórházlelkész szavait, úti áldását hallottuk. Megadatott az egység szép élménye a gyülekezet tagjai és a konferencia résztvevői közös istentiszteletén. 

Hála és dicsőség Istennek ezért a három csodálatos napért!

Exkluzív interjúk

Megkérdeztük a konferencia résztvevőit, hogyan értékelték a konferenciát, milyen élményekkel gazdagodtak az előadások, programok által, hogyan érezték magukat.

Krebsné Tuska Zsuzsanna rajztanár, kerámiaművész, Pirtó

Szülőként, pedagógusként egyaránt jó volt hallgatni Negrea Vidia előadását a konfliktuskezelésről. Örökségünk felöl nézve egyáltalán nem természetes a konfliktusok alkotó módon történő kezelése. A szemtől szembe tárgyalás, a megfelelő viselkedésre történő motiválás, a mindenkit kielégítő megoldás keresése, mindazok a készségek,melyek a gyereknevelésben használhatók, t a n u l h a t ó k, mind a szülők, mind a tanárok számára. 

Ezért jó hallani minél több hasonló előadást és elsajátítani különféle konfliktuskezelési technikákat. Gratulálok az ötlethez, szervezéshez, megvalósításhoz. Köszönöm a meghívást!

Szabó László gedeonita, Szolnok

A konferencia színhelye meglehetősen optimális volt, családias légkör, szíves fogadtatás, jó megválogatott előadók, akik a témákban otthonosa mozogtak,és a felmerült kérdésekre kielégítő választ adtak. 

A megszokott lelkigondozói csoporton kívül szép számú helyi érdeklődő részvétele is bizonyított.

Számomra két előadás volt felejthetetlen és magával ragadó, egyik a Tóth Melindáé: „Van-e értelme a szenvedéseinknek”, a másik a Honti Irén  „A logosz (értelem) vonatkozásában. Hiszen az előbbiekben a szenvedő embert csak azt tudja igazán megérteni, aki maga is átélt hasonló helyzeteket, valamint a logosszal kapcsolatos előadás, amelyet az előadó megpróbált a laikusok számára is érthetővé tenni.

Szalay Hajnal református lelkésznő, Kiskunhalas

Két előadáson vettem részt, Vidia és Irén előadásán. Nagy hatással volt rám mindkét előadó személyének hitelessége. 

Tetszett Vidiánál, hogy előadását saját példákkal kezdte, amit ő maga is átélt. A téma is nagyon időszerű, az előadás módja is élvezetes volt. Mégis igazán az ragadott meg, ami ezen túl van, az alázat, a hitelesség, ami átjött a személyiségén keresztül. Ez az igazi művészet. 

Irén előadása a logoterápiáról, a téma, a műfaj szíven talált. Közelinek érzem a szemlélődő imaformához, amit próbálok élni, gyakorolni. Gondolok az „elengedésre”, a „humorra”, amiről szó volt, és arra, hogy „ne én legyek a középpontban”, továbbá a logoterápia módszereinek a gyakorlatiasságára. Ez az, ami manapság hiányzik, ezért volt mindez olyan szimpatikus. Az előadás logikusan felépített volt, de több volt, mint ea., mint információ, rácsodálkozás. A személy hitelessége és a lelkesedés által a szó élővé vált. Mindez áthatott, hogy ezt érdemes csinálni, ebben hinni, ezt átadni. 

Az előadások igényesek voltak, de ezen felül, ami a legtöbbet adott, az az erő, amely átélhető volt. Érdekes módon kapcsolatba kerültem az előadóval, ez egy nagy élmény volt, de ez már túl van a szavakon. 

Ulbrichné Darányi Mária, idegenforgalmi közgazdász, Bad Schandau

Amikor a testvérem az Evangélikus Lelkigondozó Szolgálat meghívóját kezembe adta, azonnal tudtam, hogy nekem oda föltétlenül el kell mennem. Nem bántam meg!                                                                      

A hangulat már a kezdetben kitűnő volt, köszönhetően a gyülekezeti tagok szívélyességének, továbbá a vendégek között kialakuló feltétel nélküli nyitottságnak. .Ez azért is maradandó élmény számomra,mert ilyen lelki közelséget vendégként, eddig ritkán éltem meg. 

Pénteken, Medgyessy László: „A Logosz vonzásában” című előadásában, sokrétű témával foglalkozott. Éppen ez a sokrétűség késztetett arra, hogy kiválasszam azt, ami nekem az elmondottak közül a legfontosabbat jelentette. „Az embertől mindent el lehet venni, csak egyet nem: azt a végső emberi szabadságjogot, mely szerint eldöntheti, hogyan álljon hozzá az adott körülményekhez.” (Viktor E. Frankl.) Örültem a házi feladatnak is, mert ezek a gyakorlati útmutatások az életcél megkereséséhez igaz képet nyújtanak mostani önmagunkról. (Az életszakaszok felosztása és azok összehasonlítása.)

Szombaton Tóth Melinda ózdi evangélikus lelkésznő nagy temperamentummal előadott témája a szenvedésről mélyen megérintett. Megérintett, mert magam előtt láttam életem egy olyan szakaszát, amit szenvedések kísértek, és amiből győztesként kerültem ki. Ez volt az egyetlen Isten által kijelölt út számomra, amin járnom kellett, hogy megtérhessek. 

Tóth Melinda lelkésznő nyitottsága, őszintesége és a magánéletéből közölt apró részletek meggyőztek, hogy azért tudott ilyen nagy átéléssel a szenvedésről beszélni, mert ő maga is mindezeknek részese volt.

Egy aprócska szünet után Negrea Vidia klinikai szakpszichológus előadása következett. Az előadó kiváló szemléltető anyagot hozott magával, hogy a laikus is megértse, és szemmel tudja követni a kialakult konfliktust és annak megoldását. A vizuális beállítottságom miatt különösen örültem a filmes magyarázatnak. Megismertem egy olyan konfliktus megoldó tanítást, amit megpróbálok alkalmazni, illetve másoknak átadni.

Honti Irén lelkésznő zárta a szombati előadássorozatot, amely folytatása volt a pénteki előadás témájának. Tetszett a lelkésznő megfogalmazása a Logoszról, amit keresztyének és nem vallásos személyek is egyaránt megérthetnek és elfogadhatnak. 

Köszönöm a vendéglátó halasi gyülekezet szervező munkáját, összetartó szeretetét, a szívélyes fogadtatást. Köszönöm az új ismeretségeket és azokat az új ismereteket, amiket ezen a hétvégén szerezhettem. 

E nagyszerű élményeket és tapasztalatokat átadom, a bad schandaui evangélikus gyülekezetem nőszövetsége tagjainak.

Verseczki Gábor önkéntes segítő, gyülekezeti tag, Kiskunhalas

Nagy hatással volt rám Tóth Melinda lelkésznő előadása. Saját életéből hozott gondolatokat, ezért kézzel fogható, átélhető volt, amit hallottunk. Érezhető volt, hogy megélt dolgokat adott át nekünk. Jó volt hallani azt is, hogy mit jelent rácsodálkozni az élet szép dolgaira, meglátni mindazt, aminek örülni lehet. Külön elgondolkodtató volt a lelkésznő felvetése, hogy milyen sok magyar megy külföldre, dolgozni és vajon hová tart ez a folyamat, mi lesz ebből… A jó gondolatokat másképp éljük meg, ha élőszóban halljuk, mint könyvekből. A többi előadás is színvonalas, érthető volt. 

Nagy élmény volt, hogy a konferencián családias hangulat alakult ki. Jó, hogy új arcokat ismerhettünk meg. Lelkiekben gyarapodtunk, erősödtünk, gazdagodtunk. 

Oravecz Mária önkéntes lelkigondozó, Budapest

Én már többször is hallottam előadást a logoterápiáról, de azt mondhatom, hogy ezen az alkalmon értettem meg igazán ennek a lényegét és gyakorlatba való átvitelét. 

Az előadások szemléletesek voltak, ábrák, táblázatok, és még filmrészlet vetítése is volt. Sokat jelentettek az elhangzott példák, és a gyakorlatok. A logoterápia életszerű és gyakorlatias. Sajnos a kórházakban a pszichiáterek körében még nemigen tapasztaltam, hogy így gyógyítanának. Ott inkább analizálnak és gyógyszerekkel próbálnak segíteni. Az a tapasztalatom, hogy sokan idővel visszaesnek. A logoterápia módszereiben fantasztikus lehetőségek vannak. Véleményem szerint prevencióként az iskolákban, családsegítőkben, gyülekezetben és a családokban is jó lenne elterjeszteni. 

A konferencián az is nagyon jó volt, hogy egy nappal tovább tartott, mint eddig. Így több időnk volt a szünetekben a kötetlen beszélgetésre egymással és az előadókkal. 

Köszönetet szeretnék mondani a halasiaknak, a lelkésznőnek, felügyelőnek és a gyülekezet csapatának, akik ellátásunkról, szállásunkról, a családias légkörről gondoskodtak. Köszönet a halasi testvérekért, akiket megismerhettünk!

Fodor Istvánné Margitka, óvónő, Kiskunhalas

Negrea Vidia  „Konfliktus – Hogyan tovább?” című előadása alatt elgondolkodtam azon, hogy magam is nap, mint nap találkozom konfliktusokkal. Óvónő vagyok, sok gyerek testi, lelki, érzelmi fejlődéséért vagyok felelős. Mindig is tudtam, éreztem, hogy egy csíny elkövetését, illetve annak átbeszélést és lezárását nem elég a csínytevővel lerendezni, hanem a következményeiről és a közösségre gyakorolt hatásairól is kell szólni. Természetesen mindezt az óvodás korosztály számára érthető nyelven. 

Az előadás megerősített abban, hogy ne a gyereket tekintsük rossznak, hanem a tettét, amit elkövetett. Szembesítsük azzal, hogy miért nem helyes, amit tett, kinek okozott ezzel szomorúságot, hogyan lehetett volna másképp cselekedni, hogy ne történjen meg a baj. Az esetet közösen megbeszéljük, és mindenki elmondhatja, miért érintette rosszul őt, ami történt. A hallottak alapján levonjuk a tanulságot, a következtetéseket, és elmondjuk a konfliktus okozójának, hogy a jövőben először gondolja át, hogy mit tesz. 

Ehhez kapcsolódik még az a gondolat, amelyet a logoterápiai előadáson hallottam a humorról (Honti I. ea.) A humor az óvodában is sok esetben feloldja a feszültséget. Ha a történéseket nem kiélezni, hanem szeretettel megoldani igyekezünk, egy mosoly, egy kedves hanglejtés feloldja a félelmet, amelyet talán a gyerek érez, és ebben a szeretetben megérzi, hogy amit tett, az nem jó, nem helyes, de azért nem vetik őt meg, és kap egy új lehetőséget a jóvátételre. 

Andriska Pál, a kiskunhalasi gyülekezet felügyelője

Végig részt vettem a konferencián. Örömmel, szívesen tettem, építő jellegű volt, hogy itt lehettünk együtt, hogy a közösséget szolgálhattuk. Ilyen még nem volt nálunk. Az egész rendezvénynek a gyülekezet szempontjából építő jellege és közösséget formáló ereje volt. 

A szakmai előadások újat jelentettek, tanulságosak voltak. Az embereknek igényük van az ilyen előadásokra. Fontos azért is, mert kihat az emberi viselkedésre. 

A gyülekezet tagjai, az előadók, a konferencia vidéki és halasi résztvevői között családias, baráti légkör jött létre, ami külön élmény volt.