https://www.facebook.com/events/287958678042427

– Te nem „beleszületett” evangélikus vagy, Finnországban találkoztál először a Tamás-misével. A 10. soltvadkerti Szélrózsa 7. szárnyalásának mottója a „Hazatérés” lesz. Ezt a „hazatérést” ezek szerint te ott élted át, Finnországban? Vagy amikor hazajöttél Magyarországra, az itteni evangélikus egyházban?

– Az ottani otthontalálás az mélységes mély volt. A helsinki Tamás-misében, abban a közösségben, abban az istentiszteleti közegben, a Léleknek abban a tapintható jelenlétében én olyan otthonra találtam, amibe nekem honvágyam van itthonról mindig. Éppen azért, mert én ott találtam meg valamit - nevezhetjük ezt megtérésnek, Isten-élménynek –, ezt a fajta találkozás-élményt én ott tudtam átélni, és ott szoktam bele először az istentiszteleti életbe. Nekem az istentisztelet anyanyelve valahol ez maradt. Amikor megszólal a liturgia az Agricola-templomban, az az én lelkemnek valami egészen mély húrját érinti meg. Egyszerűen azért, mert azt az első élményt hozza vissza, és azt szólaltatja meg újra és újra. Ilyen értelemben ez egyfajta lelki otthonom. És nem azért, mert jobb vagy rosszabb, mint a magyar, hanem mert engem ott érintett és szólított meg ilyen mélyen. Ez számomra mindig is hazatérés. És úgy élek meg onnan minden hazajövetelt, mint egy elszakadást. Olyan mélységes mély vágyakozás van bennem oda, főleg, amikor úgy érzem, hogy töltekezésre lenne szükségem, ami néha már szinte fáj.

– Amikor onnan hazajöttél, Magyarországon még nem volt Tamás-mise. 2005 pünkösdjén rendeztétek meg az elsőt. Ami Finnországban megelevenedést, újulást hozott, annak milyen hatásai lettek itthon?

– A magyarországi Tamás-mise nem vált olyan mozgalommá, mint a finn. 2005 után volt egy olyan hulláma, amikor úgy tűnt, hogy igenis ebből egy megújulási mozgalom tud majd lenni, aztán valahogy mégsem lett. Másfelől meg azt mondom, hogy ennek ellenére lett hatása. Most nem csak arról beszélek, hogy vidéken is több településen csináltak Tamás-misét, akár egyet-egyet, akár ilyen-olyan rendszerességgel, de Budapesten is elindult az Új Találkozások, a jazz-istentisztelet. Vagyis azoknak, akik istentiszteletet keresnek, az Istennel való találkozást keresik, de nem csak „nézők” akarnak lenni a délelőtti „fő” istentiszteleten, azoknak nem csak egy-két lehetőségük van. Amitől, persze, el is oszlik a kereső embereknek a közössége többfelé. De ennek nézhetjük a pozitív oldalát is, hogy több felől meghallották, hogy igény van ezekre a típusú istentiszteletekre.

– A Szélrózsa mottója a Szárnyalj! Te hogyan, miben szárnyalsz? Neked mi a feltöltődésed?

– Én most egy nagyon felszabadult időszakomat élem. Amik engem feltöltenek és felemelnek, azok egyrészt ezek a finnországi időszakok, és itthon is azok, amikor a közösséget tudom megélni valakikkel. Olyan helyeken – akár egyházi, akár világi barátaim között –, ahol igazi, jó közösségi élményekben van részem. Közösségben barátokkal, közösségben Istennel. És az, hogy én ezt miért Finnországban tudom megélni, vagy tudtam először csak ott megélni, erre azt a választ találtam: mert ott van csönd. A Szélrózsák nekem mindig is nagyon sokat adtak. Amióta én 2002-ben először Szélrózsán voltam, azóta nekem kiemelten fontos pontja a „két éveknek”, és mindig várom a következőt. Amiért nagyon-nagyon sokat ad nekem minden egyes Szélrózsa: az a csönd. És ezt nagyon furcsa dolog egy fesztivál kapcsán mondani, de a csönd alatt én nem a decibelben mérhető csöndet értem.
Ugye, a sikeres kommunikációhoz, leegyszerűsítve, kell egy adó, egy vevő, a közeg és az, hogy a köztük lévő csatornában ne legyen zaj, vagyis ne legyen, ami zavarja az adást. Amikor ez a zaj nincs, akkor sokkal erősebben hallom Isten hangját. Én nem azt mondom, hogy az Isten nem szól akkor, amikor az ember körül pörgés, stressz és zaj van, de sokkal nehezebb ilyenkor hallani. És ez az adást zavaró zaj számomra sokkal kisebb a Szélrózsán. Ahol lehet, hogy decibelben hangosabb az esti koncert, de a saját gondjaimnak, mindennapi életemnek a zaja az roppant távol van onnan, és emiatt az Isten hangja sokkal erősebben hallható. Ezért a Szélrózsák általában ilyen nagy Isten-élmények is egyben.

– Szombat este hat másik áhítat lesz a Tamás-misével párhuzamosan. Mivel hívogatnád az embereket, miért válasszák a Tamás-misét aznap este?

– Az asztalközösségért! Az egyetlen olyan a kavalkádban a Tamás-mise, ahol vacsorát kínálunk. Úgy gondolom, hogy az úrvacsora tényleg egy csúcspont, a lehető legteljesebb közösség megélése. A legfelemelőbb pontja ez a liturgiának, az Istennel és az egymással való közösség megélésének, ami csak a Tamás-misében lesz meg szombaton. A másik a személyes áldás lehetősége, ami tudom, hogy sokaknak (sokunknak) maradandó élmény szokott lenni egy-egy Tamás-miséről. Amikor hárman álltok, Isten, te és a lelkész, aki közvetíti az áldást, megfogalmazhatod saját életed örömét, terhét, és átélheted, hogy Istennek van szava, amivel téged tovább szeretne kísérni, és áldásával megerősödve indulhatsz tovább.