Antal Bálint:
„Az Úr előtt való öröm erőt ad nektek” (Neh 8,10b)
Amikor még csak javasoltam a helyszínt a Tízeknek, csupán egy tóról volt szó. De aztán a Teremtőnk megtöltötte örömmel, és folyton megújuló erővel. Akkor is amikor elfáradtam, akkor is amikor kedvemet szegte a sok bonyodalom. De a vége mégiscsak öröm lett, méghozzá nem is akármilyen öröm. Ezt tapasztaltam meg az ökoprogramokban, a pénzügyekben, a Gábriel zenekar által és Váraljáról induló biciklitúránkon is. Örülök annak is, hogy részese lehettem a szervezőcsapatnak. :)

Baranyay Csaba:
„Mert ti testvéreim, szabadságra vagytok elhívva...” (Gal 5, 13)
Az idei Szélrózsa találkozón a bibliatanulmányokért voltam felelős, melyet három külföldi vendégünk exponált. A téma összeállításánál végig előttem volt ez az ige, ami aztán mégsem jelent meg markánsan a sorozatban. Ezért is gondoltam, hogy ezt az igét választom most visszatekintésképpen, mert számomra az egész „szélrózsa-érzés” benne van ebben a mondatban.
A találkozó nekem kezdetektől fogva ezt a szabadságot jelentette, amikor néhány napon keresztül a szűkebb és tágabb értelemben vett barátainkkal lehetünk együtt megélve a krisztusi szabadságot. Soltvadkerten a helyszín is remekül hozzájárult ahhoz, hogy a külső keret adta édeni állapotok, valamint a színes program (idén én az elmélyülés és a szellemi műhelymunka lehetőségeit különösen erősnek éreztem) a szeretet szabadságában erősítsen minket. Az is jó volt, hogy amint maga a Szélrózsa is belépett immár a felnőttkorba, ez a nagykorúság a szűkebb és tágabb szervezői csapatban is megnyilvánult. Jóval kevesebb személyeskedés jellemezte a munkát, ami nagyon reményt keltő a jövőre nézve is. Örülök az ifjú nemzedék kreativitásának és annak, hogy vannak, akik odaadóan viszik tovább mindazt, amit 18 éve Váralján elkezdtünk.

Bedecs Réka:
„Amikor a farizeusok megkérdezték tőle, hogy mikor jön el az Isten országa, így válaszolt nekik: Az Isten országa nem úgy jön el, hogy az ember azt előre kiszámíthatná. Azt sem mondhatják: Íme, itt, vagy íme, ott van! Mert az Isten országa közöttetek van!” (Lk17, 20-21)
Hiszem, hogy mi, akik részt vettünk az idei Szélrózsán, abban a pár napban, a Vadkerti-tó partján nem csak oxigént lélegeztünk. Volt a levegőben egy másik elem: én Isten országának hívom. Beszívtuk, és átjárt. Kifújtuk, és éltette a körülöttünk lévő világot. Ott lebegett közöttünk minden pillanatban. Belénk költözött az otthon érzése. Mindaz, amit az Örökkévaló neve jelent.

Csizmadia Nóra:
„Ha az ÚR nem építi a házat, hiába fáradoznak az építők.” (Zsolt 127.1a)
Még a 2012-es találkozónál fogalmazódott meg bennem, hogy Szélrózsát szervezni kegyelmi állapot. Mert hiába minden gondos előkészület, bármikor beüthet a krach. Az idei szervezésnél is voltak váratlanul felbukkanó, azonnali megoldásért kiáltó helyzetek. Az, hogy ezekre sikerült megoldást találni, legtöbb esetben a gondviselésen múlott. Mert pont akkor, pont úgy, pont ott jött egy ember, egy levél, egy telefonhívás, ami segített, és a szekér gurulhatott tovább. Hiába raktam bele magam részéről sokszor a 110%-ot, a szervezés ezer szála miatt ez sokszor kevésnek bizonyult. A kiegészítést pedig az Úr adta hozzá.
A legnagyobb kegyelem az időjárás volt. Rettegve néztem az előttünk lévő hét fesztivál képeit, ahol esőben és sárban dagonyáztak a résztvevők. És habár remek helyen voltunk, tartós eső esetén felborult volna minden, és csak takarékon működhettek volna a programok.
A másik dolog, ami nélkül nem lett volna olyan a Szélrózsa, amilyen lett a munkatársak. Nagyon hálás vagyok Istennek azért, hogy ilyen emberekkel dolgozhattam együtt. Én csak a hátteret adtam, az adminisztrációt intéztem, de a programok megtervezése és lebonyolítása már az ő érdemük. Hatalmas köszönet nekik ezért! :) 
A megkezdett Zsoltárral zárom gondolataimat, mert úgy érzem, Isten szeret minket: „De akit az ÚR szeret, annak álmában is ad eleget” (Zsolt 127.2b).

Ifj. Cserháti Sándor:
„Tágas térre vitt ki engem…” (Zsolt 18, 20)
A találkozás alkalmán túl ezt, a szabadság miliőjét, a lehetőségek tágasságát jelenti számomra a Szélrózsa. Sokszor felrótták már neki, hogy túl sok a párhuzamos program, a választható lehetőség. Én ezt az erényének, legvonzóbb vonásának tartom, még akkor is, ha sokszor valóban nehéz, fájdalmas dolog választani. Sokat segít, ha egy pillanatra elképzeljük az ellenkezőjét.

Mesterházy Balázs:
„Ismét mondom: örüljetek.” (Fil 4,4b)
A fonyódligeti Szélrózsát ezzel az igével fejeztük be, ez volt az ottani záró istentisztelet igehirdetési alapigéjének egy részlete, és abszolút érzem a kontinuitást Soltvadkerttel, mert idén is fontos az apostol szava, idén is fontos volt az „ismét”, hogy újra – immár tizedszer – együtt lehettünk, és idén is fontos volt az imperatívusz az örömről.
Most nem a szukkót ünnep merítéseiről, hanem a szárnyalás lehetőségeiről gondolkodhattunk együtt, és számomra nagy áldás volt, hogy ehhez egy jól húzó munkatársi csapattal dolgozhattam együtt. Akiknek azt mondhattam ki a végén: örüljetek! Ismét mondom: örüljetek. Mert megcsináltuk. Ha meg a mondat első felét is hozzáteszem, akkor pedig a forrást is megnevezem, és miért ne tenném: Örüljetek az Úrban mindenkor! Ez a reménységem, hogy a Soltvadkerten megtapasztalt hihetetlen Isten-közelség átmenthető a mindennapokra, hogy valóban „mindenkor” teljes lehessen ez az öröm.
Ehhez segítsen bennünket a Lutheran Air 2014-es soltvadkerti járatának képe, a Szárnyalj-logójú hatalmas születésnapi torta, Pálferi térdemelése, az Ocho Macho koncerthangulata, a Korál-sziget „barátságos ösvénye”, az afrikai lányok hangja, a munkatársak elkötelezettsége, püspökeink támogató jelenléte, a fantasztikusan szép környezet, a felsorolhatatlanul sok előadás, beszélgetés, koncert és találkozás, valamint a landolás csodálatos élménye.