KÖRLEVÉL

Kedves Testvérem!

Az oszthatatlan idő

Közeleg, az egyházi munkaév kezdete, melyben Isten minden bizonnyal új áldásokat, találkozásokat, lehetőségeket készít nekünk, de legfőképpen Krisztusban, újra és újra önmagát kínálja. Furcsa, hogy mi egyházi munkaévekre osztjuk fel az időt, pedig a Mester, akit követünk, vagy követnünk kellene, földi szolgálatának három éve folyamatos „munkaév” volt.

Az Evangélikus Belmissziói Baráti Egyesület (EBBE) vezetése nevében hiszem és remélem, hogy egyesületünk tagjai, szimpatizánsaink és támogatóink, szervezetünk legfontosabb szolgálatában, az őrállói szolgálatban, és az ettől elválaszthatatlan imádkozásban, munkaévet nem ismernek és az Ige szavának engedelmeskedve, szüntelenül imádkoznak. Mert az idő nem osztható fel az imádkozás és nem imádkozás idejére, vagy a lelki őrt állás és az alvás idejére. Mert legyünk készek mindig számot adni a bennünk élő reménységről. Szüntelenül, meg mindig, - komoly elvárások Istentől, akinél az idő és az egyházért, az embertárs üdvösségéért való felelősség, oszthatatlan.

Fogyás, áldással, vagy áldás nélkül?

Szentháromság utáni 7. vasárnap, az evangélikus templomokba járó igehallgatók egy jézusi kérdéssel szembesültek: „Vajon ti is el kartok menni?” (Jn 6,67) Az évtizedekkel, évszázadokkal ezelőtti népegyházi időkben is jogosan hangzott volna el ez a kérdés, de ma különösen aktuális. A keresztyén ember mindenhol a fogyást látja, az egyházat, gyülekezetet, templomot elhagyók tömegét.

Jézusban a tömegek csalódtak. Addig Ő a „minden”, amíg ötezer embert megvendégel, amíg gyógyít, tanácsol, vígasztal, amíg a fülnek és a szívnek „kellemesen és édesen” hangzókat mond, hogy „Jöjjetek énhozzám, akik megfáradtatok és meg vagytok terhelve és én megnyugvást adok nektek.”. Amíg csak Jézusnak ezt az „oldalát” látják, addig tódulnak utána a tömegek. Addig, amíg élményként élik meg a Krisztus-követést. Abban a pillanatban, mikor haláláról, életáldozatáról, abban való részesedésről („az én testem valóságos étel és az én vérem valóságos ital”), majd feltámadásáról beszél, akkor az már megfekszi az emberek lelki gyomrát. Az már kemény beszéd, az már nem kell. Mert az ember Jézusból ki akarja csemegézni azt, ami neki kedves, kellemes, ami neki maga szerint kell. Jézus viszont egész lényét, teljességét akarja nekünk adni.

Az egyház szolgálatával kapcsolatban nyomasztó kérdés: ma is azért mennek el az emberek és fordítanak hátat, mert az önmagát az emberért feláldozó Jézusra mutat, és ez soha nem volt kívánatos és soha nem volt népszerű szolgálat, vagy azért, mert sok az élményt adó program, csalogató esemény az egyházban, és ezeknek velejárója, hogy előbb-utóbb kifulladnak, és luftballon természetüknél fogva kipukkadnak? A fogyás ellenére az előbbin áldás van, az utóbbin viszont nincs, és nem is lesz soha.

Régi-új feladat

Az EBBE szeptemberben, - ha úgy tetszik, az új munkaévben – ott szeretné szolgálatát folytatni, ahol abba sem hagyta: az önmaga teljességét felmutató és odaadó Jézusra mutatni, Róla tanúskodni, őt képviselni, mindenhol, de elsősorban az evangélikus egyházban. Mindezt tenni az őrállói szolgálat keretében úgy, hogy nem elhallgatni, ha ezzel ellentétes tanításokkal, folyamatokkal találkozunk. Továbbra is határozottan szeretnénk képviselni azt, hogy Jézusból az első ízlelésre nem kellemes, esetleg keserű is -, nem csak, hogy javunkra van, mint az orvosság, hanem – valójában a legédesebb, legcsodálatosabb, legéltetőbb.

A szeptemberben kezdődő új sorozatunkban olyan tanúságtevőket kértünk, akik (hála Istennek sokakkal együtt), saját életükben tapasztalták meg és élték át, hogy Jézussal minden javukra volt, Jézus nélkül viszont semmi. Olyanok fognak szólni, akik nem múló élményekről, vagy szép emlékekről szólnak, hanem az életükben jelenlévő és cselekvő Istenről. (Programot lásd e Körlevél mellékletében.)

Köszönet

Az EBBE-nek van egy látható „közönsége”, akik látogatják alkalmainkat, ott hozzászólnak, az imaközösségben részt vesznek. Rajtuk kívül – hála az Úrnak – tudunk egy testvéri „háttérbázisról” is, akik idős koruk, vagy távolság miatt nem tudnak alkalmainkra eljönni, de olvassák honlapunkon megjelentetett előadásokat, áhítatokat, nyomtatott kiadványainkat és aktívan imádkoznak az egyház megújulásáért és az EBBE ezen szolgálatáért.

Láthatók és háttérben lévők! Minden, ránk gondolást, szolgálatban való bármilyen részvételt, a jelenlét tanúságtételét, csendes imahátteret, egyszóval mindent KÖSZÖNÜNK!

Isten áldja meg testvérem, testvéreim életét! Az EBBE vezetősége nevében is:

Garádi Péter

elnök