Váratlanul kaptuk a lehetőséget, hogy elsőként mi hárman - Bartha Emese, Sikesdi Petra és Szilassy Dorottya - képviseljük iskolánkat és országunkat abban a Comenius-projektben, amelynek célja az iskolák közötti együttműködés. Hajdó Ákos igazgató úr, Galamb-Nagy Ágnes tanárnő és Fabiny Katalin tanárnő, a projekt koordinátora kíséretében november 27-én hajnalban nagy izgalommal és várakozással szálltunk repülőre, hogy párizsi átszállással a projektmunka első helyszínére, Bordeaux-ba érkezhessünk. A hosszú út után nagyon szívélyes fogadtatás várt minket a francia pályaudvaron. Mindhárman egy-egy lelkes családhoz kerültünk, majd a tanárok is elfoglalhatták szállásukat.

Az első nap egy kirándulással telt, amelynek során megmásztuk Európa legnagyobb homokdűnéjét, a Dune du Pylát, ami közel 150 méter magas és 3 kilométer hosszú. A dűne tetejéről gyönyörű panoráma tárult elénk, megpillanthattuk az Atlanti-óceánt. Folytatván kirándulásunkat, ellátogattunk egy igen kedvelt tengerparti üdülőhelyre, Arcachonba.  A 150 madárfajt felsorakoztató Madarak szigetéig tartó sétahajózás, a közös tornázás és tánc jó alkalmat adott arra, hogy a többi hét ország küldötteivel ismerkedhessünk.

A következő délelőttön került sor a nemzetek által készített prezentációk bemutatására. Projektünk témája a környezetvédelem, így mindenki a saját országa, városa, illetve iskolája helyzetét mutatta be a környezetvédelem szemszögéből.  Ezután módunk volt egy-egy iskolai tanórát meglátogatni, majd a számunkra nem mindennapi - bőséges és változatos kínálatot nyújtó - menzán ebédeltünk. Délután a Közlekedési Művekhez látogattunk, ahol a városi villamoshálózat modern technikai vezérlését mutatták be: a városkép védelme miatt füvesített vagy felső vezeték nélküli megoldásokat alkalmaznak.  Kipróbálhattuk, milyen a pályakép a vezető szemszögéből. Aztán a botanikus kertben vezettek végig bennünket. A kertnek nemcsak a különleges kialakításában gyönyörködhettünk, hanem azt is megtudhattuk, hogy a kert megtervezésében és működtetésében a természetkímélő elvet követték: semmit sem gépek és vegyszerek erejére építve, hanem kizárólag emberi tevékenységre alapoznak, a természet adományaként kapott esővizet öntözésre felfogják, optimális növénytársulásokat hoznak létre.  Estére fogadást szerveztek a tiszteletünkre a bordeaux-i városházán, ahol a polgármester-helyettes hivatalosan köszöntötte nemzetközi „delegációnkat”.

Mivel a projekt nyelve elsősorban német, harmadnap reggel ellátogattunk a helyi Goethe Intézetbe, ahol egy plakátkiállítás ejtett ámulatba bennünket. Klaus Staeck német művész igen kifejező, ám megrázó plakátjai az ember környezetromboló tetteire hívják fel a figyelmet rövid, velős mondatokkal, asszociatív képekkel. Ezután a bordeaux-i Ökocentrumba igyekeztünk, ahol a város fenntartható fejlődéséért tett lépéseket ismerhettük meg. Azt is megtudtuk, hogy e lépések következtében Bordeaux ma Franciaország egyik legtisztább levegőjű városa.  A Garonne folyó alatt működő vízturbina volt a következő állomásunk, végül a francia diákok végigvezettek minket a csodás kis belvároson, és bemutatták annak nevezetességeit, látványosságait. Ezután került sor a fergeteges hangulatú búcsúestre. A művészeti osztályok tanulói zenés, táncos műsort adtak elő, majd egy kiadós vacsora mellett kellemes órákat töltöttünk az újonnan megismert külföldi barátainkkal.

Az indulás napjának délelőttjén még volt időnk és lehetőségünk egy kis vásárlásra, majd fájó szívvel vettünk búcsút bordeaux-i családjainktól a pályaudvaron. Az esti Párizs látványa az Eiffel-toronnyal, a Notre Dame-mal, a Sacré-Coeur templommal és környékével, a bohém Montmartre negyeddel némileg feledtette a búcsúzás szomorúságát.

Mi ugyan már itthon vagyunk, de tudjuk, hogy a projekt ezzel még nem ért véget. Végzősökként a stafétát most továbbadjuk, de reméljük, hogy a más országokban nyert jó tapasztalatok iskolánkban is meghonosodhatnak, és egyre több követője, résztvevője és igazi nyertese lesz ennek a projektnek, és általa a környezetvédő szemléletnek is.