Nivala város Oulu megye déli részén, Helsinkitől 500 km-re északra, Oulutól 150 km-re délre és Kokkolától 100 km-re keletre fekszik. Nivala mint az egész környék sík vidék, sok szántófölddel és viszonylag sok erdővel. Hagyományosan a mezőgazdaság jelentős itt. A város lakosainak száma valamivel több mint 11.000. Szarka István 2014. szeptember 11. és 15. között járhatott itt.

„Érdekes volt felfedezni ezt a környéket. Sanna Jukkola iktatására Samuel Salmi püspök is eljött. Vele és a kísérőivel együtt alkalmam nyílt arra, hogy ellátogassak környékbeli családokhoz, iskolákba, egy kapugyárba, de még egy tehenészetbe is.
Érdekes volt megtapasztalni azt, hogy tulajdonképpen itt egy tanyasi iskola vagy egy szakmunkásképző intézet (ahol szakácsok, pincérek, esztergályosok, fodrászok, szabászok képzésével is foglalkoztak) technikailag sokkal jobban felszerelt, mint nálunk egy városi intézmény. A gyerekeknek nem csak a tankönyv, de az étkezés is ingyenes. A finnek 22,5 százalék adót fizetnek, ezen felül pedig 1,75 + 0,5 százalék egyházfenntartói járulékot fizetnek. Ebből fedezik ezeket a költségeket.
A tejüzemben – amelynek tulajdonosai Kyösti Kallio egykori finn miniszterelnök leszármazottai voltak – az emberek elmondták, hogy annak ellenére, hogy ez Finnország harmadik legnagyobb tejtermelő vidékének központja (280 tehén 3 millió liter tejet ad), az ukrán válság miatti Oroszországot sújtó embargó súlyos veszteségeket okozott számukra. A püspök látogatása tulajdonképpen egy vizitáció canonicának felelt meg, a hivatalátadás miatt Salmi püspök, egy esperes, egy jegyző és egy tanácsadó jelenlétében ellenőrizte a hivatal iratait és megállapította, hogy minden rendben van, sőt az archívum példás, valamint a gyülekezeti aktivitás is rendkívüli. Közelről is megtapasztalhattam, hogyan fogadták a püspöki kiértékelést a munkatársak. A gyülekezet lélekszáma tízezer fő körüli. A gyülekezetnek 26 fizetett munkatársa van. Az igazgató lelkész mellett négy másik lelkész, kettő kántor, kettő diakónus, kettő ifjúsági vezető, négy gyerekvezető, egy gazdasági vezető, négy irodai munkatárs, három takarító, kettő szakács, kettő egyházfi (egyben sírásók), egy missziós titkár, egy médiával foglalkozó titkár. Mindannyian beszámoltak az egyházi vezetőségnek saját területük pozitív- és negatív tapasztalatairól. Az anyagi helyzet miatt sokan panaszkodtak, elmondták, hogy több területen is kénytelenek dolgozni, megélhetésük biztosítása érdekében. Sajnos az önkormányzati gazdasági összevonás és költségtakarékosság az egyházra is kihat, így a nagyobb gyülekezetekhez hozzácsatolják a kisebbeket, ami kérdéses, hogy jó irány-e.”

Szarka István beszámolt arról is, hogy a szabadidő eltöltésre sok lehetőség kínálkozik. Sanna Jukkola igazgató-lelkész például gyerekeivel gyakran jár a jégcsarnokba a hoki edzésekre. Volt már olyan, hogy istentiszteletet tartott az idejáróknak, így egyszerre hatszázan hallgatták az evangéliumot. „A lelkésznő nyilvánosság-munkája igen megkapó volt. Oda megy, ahol az emberek vannak. A jégcsarnokban tartott istentisztelet csak egy példa. Munkájának esti zárása, hogy a közösségi oldalakon leírja aznapi tevékenységét, hozzá intézett kérdésekre válaszol, egyszóval megszólítható. Ennek ellenére persze a hivatali fogadóórát is megtartja, de a világhálón rendkívül aktív szerepet vállal. A bennfentesek szerint ez is közrejátszott abban, hogy a gyülekezet 46 százaléka ment el szavazni a megválasztásakor és 60 százalék felett rá adták a voksukat. Példaértékű volt számomra ez az aktivitás és elgondolkodtam azon, hogy sokkal jobban tudatosabban kellene használnom nekem is a közösségi hálót.”

Arra a kérdésünkre, hogy mi volt az utazás legfontosabb hozadéka, Szarka István így válaszolt: „Igen fontos a finn-magyar testvérkapcsolat ápolása. Elődömtől, Bence Imrétől örököltem meg ezt Bakonycsernyén, ahol gyülekezetünk két finn testvérgyülekezettel is kapcsolatban áll. A lelkésznő beiktatására a gyülekezetünk természetesnek vette, hogy kiutazásom költségeit magára vállalja. Fontosnak tartották, hogy ezen a neves eseményen magam is jelen legyek és képviseljem a magyarokat. Jó volt a finnekkel együtt ünnepelni, tapasztalatokat gyűjteni és nem utolsósorban a finn szaunázás jót tett kezdődő megfázásomnak is.”

A nivalai evangélikusok története

A Nivalai központ, úgynevezett templomfalu, a Nivala területe középső részén fekszik és annak közepén a templom áll.

Az első templom 1682 épült imaház volt. A második templomot a mostani templom helyén 1761-ben építették, de az a templom nem szolgált sokáig. Hiszen jelenlegi templom már 1803-ban épült.

1803-as év különösen jelentős a gyülekezet életében, mivel akkor Nivala, még Pidisjärvi néven, lett a Kalajoki gyülekezethez tartozó leánygyülekezet. Addig csak néha-néha látogatták a lelkészek. 1838-ban, amikor a Haapajärvi gyülekezetet megalapították, Pidisjärvi annak a leánygyülekezete lett. Majd 1868-ban önálló gyülekezet Nivala nevén jött létre.

A mostani, a gyülekezet harmadik templom sárgára festett kereszt alakú fatemplom, ami kb. 500 ülőhellyel rendelkezik. A nyugati bejárat fölött a torony foglalja a helyét. A templom építése nagy munkát jelentett. Az akkori gyülekezet létszáma kb. 1500 volt. A szegény emberek igen ügyesek voltak és talán még annál is nagyobb volt az akaraterő: saját templomot akarunk.

A gyülekezet lélekszáma 2013 végén 10  055. A gyülekezetnek 26 munkatársa van: 4 lelkész, 2 kántor, 2 diakónus, 2 ifjúsági vezető, 4 gyerekvezető, gazdasági vezető, 4 irodai munkatárs, 3 takarító, 2 szakács, 2 egyházfi (egyben sírásók), egy missziós titkár, egy médiával foglalkozó titkár.

A gyülekezetet vezeti a 4 évre választott, 27 tagú presbitérium, ami négyszer évente összeül. A presbitérium pedig 8 tagú tanácsot (+ vezetőlelkész és gazdasági vezető) nevezi ki, ami kb. két hetente – havonta egyszer találkozik és gyakorlati kérdésekben döntéseket hozhat. A presbitérium szintén igazgatóságot nevezi ki minden munkaterületnek: istentisztelet és zene, diakónia, nevelés, család és felnőttek, misszió.

A 70-es években épült gyülekezeti ház bepenészedett, le kellett bontani. Az új gyülekezeti házat 2005 szentelték fel.

10 km-re a központtól fekszik a gyülekezet táborközpontja, Vinnurva. A templomon kívül négy kis kápolna van, a templom és a kápolnák körül temetők.

Nagyon élénk a gyülekezeti élet. Hetente több ezer ember kis babától nagypapáig valamilyen kapcsolatban van a gyülekezettel. Pl. 15 évesek szinte 100%-ban konfirmálnak, utána többé-kevésbé aktívan részt vesznek az ifjusági munkában.

A Nivalai gyülekezetnek, úgy mint az egész Finn evangélikus egyháznak jellemző az egyházon belüli ébredési mozgalmak. 19. században négy nagy mozgalom született. Ezek közül ketten színesítik a nivalai gyülekezeti életet: felébredtek (körttik) és lestadiánusok.