Az „Egy óra Weöres Sándor költészetének bűvöletében” mottójú est elején Fabiny Tamás felidézte az előzményeket. Az előadás egyetlen ünnepi alkalomra készült: Weöres Sándor születésének 100. évfordulóján, 2013. június 22-én a költő szülőfalujában, a Vas megyei Csöngén hangzott el. Ez után azonban azt tapasztalták, van igény erre a párosra, és azóta országszerte sok helyen bemutatták már a műsort, elsősorban rendhagyó magyarórák keretében.

Az előadáson, melyet Fabiny Tamás a muzsikus és a teológus párbeszédeként jellemzett, együtt szolgált a szó és a zene. A püspök és a muzsikus Weöres Sándor versein keresztül igyekeztek bemutatni a költő istenkapcsolatát. Mindketten vallják: egy vers akkor tud igazán megszólalni, ha mi magunk is dialógust folytatunk vele.

„Árnyak sora ül a réten / Nyáj zsong be a faluvégen”

Fabiny Tamás és Gryllus Dániel párbeszéde a költő Csöngéhez való kötődésének felidézésével folytatódott. Maga Weöres Sándor így írt erről egy Füst Milánnak szóló levelében: „E tájékhoz minden idegszálammal hozzáforrtam (…). Innen viszek mindent a verseimbe, szín-, alak-, vonal- és főleg hanghatásokat.”

Itt a Fű, fa, füst és az Árnyak sora ül a réten című verseket idézték az előadók, utóbbit a közönség együtt énekelte Gryllus Dániellel, aki citerán kísérte az énekelt verseket.

„Én keresem a hitemet: / a hitem is majd megtalál”

A szülőföld költészetre tett hatása után a személyes istenhit és az istenkeresés élményét magukba foglaló versek felidézése következett.

Az evangélikus püspök felhívta a figyelmet arra, hogy Isten jelzői között ritkán emlegetjük a 'szép'-et: ritkán beszélünk a szép Istenről, az Isten szépségéről. Az előadó három tételben, a Szentháromságon keresztül mutatta be Weöres Sándornak az Isten szépségét megéneklő verseit.

„Vonj hevesebben! ön-erőmből / nem jutok én soha hozzád”

Az Atya, a teremtő Isten szépsége a többi mellett a teremtés, a természet szépségében áll előttünk. Weöres Sándor áhítattal állt a teremtett világ szépsége és határtalansága előtt, megénekelte a teremtést is. A püspök itt azÉnek a teremtésről és a Zsoltár című verseket idézte, Gryllus Dániel pedig azÉnek a határtalanról című verset adta elő.

Fabiny Tamás hangsúlyozta: a teremtett világban Isten megteremtette az embert, és képességet adott neki, hogy keresse, szólítsa Őt. Weöres Sándor költészetében is megtalálható az istenkeresés témája – többek között a Vonj sugaradba vagy a Nem nyúlsz le értem című versekben.

„Számomra egy valaki létezik: Jézus”

A második isteni személy, a Fiú alakja szintén foglalkoztatta a költőt. Így vallott Krisztusról 1970-ben a Vigilia körkérdésére adott válaszában: „Számomra csak egy ember létezik: Jézus. Jézus létezik, és Ő létezik mindazokban, akik benne és általa léteznek. (…) Egyetlen célom: egy fokkal közelebb vinni az olvasót ehhez az azonossághoz, a Jézussal való egységhez.”

A püspök beszélt a Krisztus-kereső Weöres Sándorról, aki A teljesség felécímű műve előszavában „Krisztusról, a testet öltött Istenről” írt, aki „szakadatlanul meghal és poklot jár az emberért”, majd rámutatott: a költőt foglalkoztatta a kereszt metaforája is, ez megjelenik például a Kereszt-árnykép című képversében.

Jézus Krisztus az eget és a földet köti össze, személyében a teremtő Isten lehajolt az emberhez. Emberré lett, sőt szolgává lett. „Szolga csak egy van, az Isten” – olvasható az előadás címéül választott verssor a Rongyszőnyeg 13. darabjában.

„Piros ajkkal, énekekkel, / szép orcával jő a reggel. / Szentlélek, köszöntelek!”

Fabiny Tamás szerint a Szentlélek az ihlettel, a művészettel hozható kapcsolatba: a költészet nem csupán technika, nem valamiféle révület – a művészet Isten ajándéka, a művész pedig Isten eszköze. „Mit málló kőre nem bizol: / mintázd meg levegőből” – szól az Örök pillanat című vers első sora.

„A Szentlélek a rendezettség lelke, aki a káoszból képes rendet teremteni” – fogalmazott az evangélikus püspök. Gryllus Dániel megszólaltatta a Ha nézem a világot című verset, amely után Fabiny Tamás így folytatta: „Weöres Sándor nézte a világot, meg tudta szólaltatni rezdüléseit, mert újra és újra rá tudott csodálkozni a világra mint Isten teremtett világára, és rá tudott hagyatkozni Istenre.”

„Mind elmegyünk, a ringatózó fák alól mind elmegyünk”

Fabiny Tamás, akinek édesanyja szintén Csöngén született, ezután ismét visszatért a Vas megyei faluba, és a költő akaratát idézve az utókor Weöres Sándor felé való tartozására hívta fel a figyelmet: „Így rendelem: ha meghalok, / engem kriptánkba rakjatok / illendő régi módon. / Kis Csöngém földjén szántsa szét / csontjaim sáros tömegét / egy késői utódom.” (Részlet a Hazaszálló című versből)

Végül Orbán Ottót idézte a püspök, aki így írt a 101 évvel ezelőtt született költőről: „A kis madár-ember testében a természet mozarti csodát üzemeltetett. Talán szeszélyből, talán szándékosan, hogy megmutassa: nincs minden kérdésre válasz.”

Az est a Bolero című verssel zárult, melyet Gryllus Dániel előadásában hallhatott a termet megtöltő közönség.