Az iktatást végző Kondor Péter kelet-békési esperes a 25. zsoltár 4-5. versei alapján hirdette Isten igéjét. Rámutatott arra, hogy Isten útjai és gondolatai mások mint a mieink. Éppen emiatt azonban nem kell aggódnunk az előttünk álló út minden részletért, hiszen Isten szebbet és jobbat akar adni, mint amit szívünk kínál. Éppen ezért engedelmes meghajlásra van szükségünk Isten előtt. Isten útján kéz a kézben lehet járni a gyülekezettel. Így óv meg attól, hogy elbízzuk magunkat. Jézus is óva int az aggodalmaskodástól. Isten mindig egy napi terhet tesz a vállunkra, és annak elhordozására megadja az erőt. Keresztény emberként élni kihívás a számunkra. Éppen ezért szüksége van a gyülekezetnek arra,, hogy tanítást, vezetést kapjon, ami nemcsak megmutatja a következő lépést,de erőt és bátorítást is nyújt hozzá. Isten azt akarja, hogy boldogan éljünk. Az igazi boldogság pedig abban van, hogy az életet el tudjuk fogadni, vállalni, áldást tudunk mondani rá mélységével és magasságával, fényével és árnyékával együtt. Ez belső rendben létet jelent. Jézus magáról mondja, hogy „én vagyok az út.” az új lelkész így induljon a gyulai gyülekezettel együtt ezen a közös úton. „Viki, légy áldott, légy áldás!” - zárta gondolatait az esperes.
Az igehirdetés után a gyulai Erkel Ferenc Kamarakórus adta elő Briegel: Hálát mondva áldunk című darabját. Az iktatás ezután következő szoros értelemben vett liturgiai elemei után, a jelenlévő lelkészek igei szakaszokkal és a Confirma eléneklésével kértek áldást a frissen beiktatott lelkészre és szolgálatára.
Balázs Viktória ünnepi igehirdetése alapjául a 90. zsoltár 17. versét választotta: „Legyen velünk Istenünknek, az Úrnak jóindulata! Kezeink munkáját tedd maradandóvá, kezeink munkáját tedd maradandóvá!” Prédikációjában a lelkésznő a templom tornyát ellepő galambokból indult ki. Akárhogyan is próbálnak küzdeni ellenük, hiába vannak vastüskék az épületen, a madarak erre fittyet hánynak rá és rendszeresen összepiszkítják a templom környékét. Ám ha jobban belegondolunk, lehet, hogy nem is kell olyan nagyon csodálkoznunk a galambok választásán. Merthogy a galamb tudvalévő, hogy a béke hírnöke. És mi lehetne annál jobb választás a béke hírnökei számára, mint hogy a Béke sugárúti templom tetején leljenek hajlékra? Úgy tűnik ők megtalálták itt azt, amit kerestek.
„De vajon mi a helyzet velünk?”- szólította meg a gyülekezet tagjait a lelkésznő. Nekünk mire van szükségünk ahhoz, hogy hajlékként tekintsünk erre templomra? Mózes – aki ezt a zsoltárt írta – pontosan azt mondja, hogy lehet, hogy hosszú ideig nem volt fizikai értelemben vett otthona a népnek, de azzal, hogy Isten közelében éltek, hogy egészen rá tudtak hagyatkozni, maga Isten lett a hajlékuk. Az Isten volt a védelmezőjük és oltalmazójuk, akitől mindazt megkapták, amire szükségük volt, nemzedékeken keresztül.
Mózes is többes számban fogalmaz, amikor azt kéri Istentől, hogy kezeink munkáját tedd maradandóvá, nekünk is úgy kell értenünk mindezt, hogy ennek az örökségnek a megőrzése és továbbadása mindannyiunk feladata. Nemcsak a lelkészé, vagy a felügyelőé, vagy a gondnoké, hanem mindannyiunké. Mindannyiunknak ki kell vennünk ebből az otthonteremtésből a részünket azzal, amit mi magunk tudunk megtenni érte.
Közösségben lenni Istennel és közösségben egymással: erre kaptunk meghívást és egyben megbízást is. Nem magányos harcosként, hanem Istenhez és egymáshoz tartozókként. Megbízást kaptunk arra, hogy itt, a Béke sugárúton hajlékra leljen mindenki, aki betér hozzánk. És megbízást arra, hogy békességet vigyünk az emberek közé. Ahogyan az oltárdíszen lévő galamb szájában is ott van az olajág, és hirdeti nemzedékek óta Isten és ember szövetségét, úgy kell nekünk is ezt a kapcsolatot itt, a mi hajlékunkban megélnünk, és továbbadnunk a következő nemzedéknek. Maga a békesség Istene segítsen minket ebben! – fejezte be szavait Balázs Viktória.
Az igehirdetés után újra az Erkel Ferenc Kamarakórus szolgálata következett Bach: Áldva áld az Isten című darabjával, majd az egybegyűlt gyülekezet megáldásával zárult az istentisztelet.
Az ezt követő ünnepi közgyűlésen Liska András felügyelő ismertette a levélben érkezett kimentéseket, és köszöntéseket, köztük Gáncs Péterét, a Déli Egyházkerület püspökéét, valamint Jakab Béláét, a gyulai gyülekezet korábbi lelkészéét. Köszöntést mondtak Lázárné Skorka Katalin esperes-helyettes, Réz-Nagy Zoltán debreceni lelkész, Abaffy Zoltán, debreceni felügyelő, mint egyházunk zsinatának nem-lelkészi elnöke, Baráth János gyulai református lelkész, Matuz József gyulai baptista lelkész, Görgényi Ernő polgármester, valamint Liska András felügyelő. Az ünnepi közgyűlést követően a megjelentek ebéddel egybekötött szeretetvendégség keretében fejezhették ki személyes jókívánságaikat a lelkésznek és a gyülekezetnek.