A Latin-Amerikában, s mondhatni világszerte csaknem páratlan ünnepnapot a korábbi chilei elnök, Ricardo Lagos Escobar 2005. december 28-án elnöki rendelettel emelte ünnepnappá. Az őt követő elnök, Michelle Bachelet Jeria 2009. október 10-én elrendelte kötelező megtartását állami ünnepnapként. Az egyházi vezetők és egyháztagok ezt úgy fogták fel, mint a nyilvánosság, a közvélemény előtti diszkrimináció megszüntetését. Az ünnep hivatalossá tételével a chileiek egyben elismerik a protestáns egyházak egyre növekvő szociális és vallási szerepét és súlyát hazájukban. Ez annál is jelentősebb, mivel az ország 16,4 millió lakosából 72 % római katolikus, 13 % protestáns.
Dr. Ricardo Abos-Padilla lelkész már 1977. október 31-én előadást tartott a concepcioni Evangélikus-Lutheránus Egyházban a reformáció négy tartóoszlopáról (egyedül Krisztus, egyedül kegyelemből, egyedül hit által, egyedül a Szentírás), s érzékeltette az egyházi és nem egyházi közvéleménnyel: a reformáció ma is időszerű! Már akkor többen megjegyezték: miért nincs Chilében olyan ünnepnap, melyen hitbeli identitásukat a nem-katolikus hívők is nyilvánosan demonstrálhatják.
2013-ban a kis közép-amerikai államban, El Salvadorban is hivatalos állami és egyházi ünneppé nyilvánították a reformáció emléknapját, október 31-ét. Nemrég a salvadori törvényhozás szavazott arról, hogy a reformáció emléknapját „Az Evangéliumi/Protestáns Salvadoriak Nemzeti Nap”-jává nyilvánítják. Hivatalos statisztikai adatok szerint az országban a lakosságnak 52,6 %-a római katolikus, 27,6 %-a protestáns (evangéliumi protestáns, evangélikus, pünkösdi, anglikán). Addig ez a hivatalos ünnep nem kerülhetett bevezetésre, amíg a parlamentnek nem minden tagja hagyta jóvá szavazatával az ünnep bevezetését. Manuel Flores, a Nemzeti Felszabadítási Front Pártjának vezető politikusa nyilatkozott erről. Elmondta: „Azt gondolom, fair dolog, hogy a lakosságnak közel 30 %-át kitevő protestáns egyházi népesség, amely kivette részét hazánk jó százéves történetének a formálásából, és minden jelentős békekötésnél jelen voltak képviselői, és mindig is a béke védelmezői voltak, s népünk iránti szeretetüknek sok jelét adták, végre megérdemlik, hogy megkapják ezt a hivatalos ünnepet”.
Németország a reformáció bölcsője, mégsem minden tartományában ünnep október 31. Így Brandenburgban, Mecklenburg-Elő-Pomerániában, Szászországban és Szász-Anhaltban, továbbá Türingiában megülik a napot, istentiszteleteket és kisebb - nagyobb kísérőrendezvényeket szerveznek. Az egyik legnagyobb szabású megemlékezést Wittenbergben, vagy ahogy másként nevezik, Luthervárosban tartják. A német utazási irodák szinte egész évben invitálják az érdeklődőket, a történelmi városka pedig így hirdet weboldalán: „Jöjjön velünk Wittenbergbe, ünnepeljen Lutherrel a reformáció napján." Ilyenkor évente újból és újból kiszögezik az egykori teológus 95. pontját a templom ajtóra és életre keltik az 1517-es eseményeket.
Svájcban november első vasárnapja reformációs-vasárnap. Ennek kialakulásához rögös út vezetett. A kantonok sokáig külön-külön saját egyházaik létrejöttéről emlékeztek meg, amihez évszázadokig ragaszkodtak is. Azt gondolták, a puritán visszafogottság nem engedi, hogy egyetlen személyt állítsanak egy ünnep középpontjába. Így fordulhatott elő az, hogy Zürichben 1719-ben tartották az első megemlékezést Zwingli prédikációiról kétszáz éves évforduló gyanánt, míg Bernben 1828-ban, Genfben pedig 1830-ban volt az első nagy jubileum. Azt az igényt, hogy a kantonok saját megemlékezéseik mellett közösen is tartsanak egyet, az 1819-es nagy zürichi reformációs hálaadás hozta meg. Először a pünkösd utáni első vasárnapban egyeztek ki, majd a XIX. század végén, elősegítve a közös evangélikus és református identitást, került át október 31. közelébe.
Szlovéniában a reformációt nagy kulturális értékteremtő erőnek tekintik, ezért is egyik állami ünnepük a reformáció napja. A szlovén vallási megújhodás kezdeteként az 1550. esztendő jelölhető meg, amikor megjelenik Primož Trubar Katekizmusa. A prédikátor anyanyelvének kétségkívül első jelentős szépirodalmi alkotója, aki a protestantizmussal Bécsben került kapcsolatba. Habár katolikus papnak szentelték fel és a kanonokságig vitte a ranglétrán, a szentek tisztelete ellen beszélt. Az egyre növekvő ellenséges hangulat következtében Németországba menekült, Urachban telepedett le, ahol megalapította a szlovén és horvát könyvek kiadását szorgalmazó bibliai társaságot. Közel két tucat szlovén és két német nyelvű könyvet jelentetett meg. Képmása és jelmondata (Becsülettel helytállni) a szlovén egy eurós érméről is visszaköszön ránk. Tanítványa Jurij Dalmatin 1584-ben alkotta meg a teljes szlovén nyelvű bibliafordítást.
x x x
Vajon a reformáció 500. évfordulója, amit három év múlva, 2017-ben az egész világon – s hazánkban is - megünneplünk, nagy ünnepségek rendezését hozza-e magával, ad-e elég ösztönzést arra, hogy Európa egyik legnagyobb nemzeti protestáns közössége, a kárpát-medencei evangélikusság és reformátusság, mely népünk kulturális, politikai és gazdasági életéből igen csak aktívan és áldozatosan vette/veszi ki részét, megkapja-e végre piros betűs ünnepként október harmincegyedikét? Ez nemzetpolitikai, s nem pártpolitikai döntés kell legyen. Kinek és mikor lesz ehhez politikai bölcsessége, bátorsága, kezdeményező készsége, hogy magyar földön is piros betűs ünnep legyen végre október 31…?