Az imanyolcad idei, indiai keresztények által Mikeás próféta könyve alapján meghirdetett vezérigéjére – Mit kíván tőlünk az Úr? – a nyitóalkalmon a reformátusok nagytemplomában Márfi Gyula érsek kereste és közvetítette a választ Lukács evangéliuma iránymutatása szerint. Az emmausi tanítványok történetét idézte az egybegyűlt különböző felekezetű Krisztus-hívők elé, akik nem ismerték fel a Jeruzsálemből Emmaus felé vezető úton a hozzájuk csatlakozó Krisztust.

Az elcsüggedt, csalódottnak látszó tanítványok, akik korábban Mesterükben látták Izrael megszabadítóját, csak a fogadóba betérvén, a kenyértörésben ébredtek rá, hogy Krisztus valóban feltámadt. S ebből a megélt találkozásból merítettek erőt a jézusi szeretetország hirdetésére később is az akkori világban. Emlékeztetett, hogy Jézus az emmausi úton Mózestől a prófétákon át felidézte mindazt a tanítványoknak, ami a Messiás életéről és szenvedéseiről az Írásban megjövendöltetett. Nekünk, Krisztus-hívőknek is ez a feladatunk, mutatott rá. Tanulmányoznunk kell a Szentírást, hogy közelebb kerüljünk Krisztushoz és egymáshoz is.

Az imahét jeles alkalmaira a testvérfelekezetek vezető lelkipásztorai is meghívottak voltak. Sajnos január 22-én Szemerei János a Nyugat-dunántúli Evangélikus Egyházkerület püspöke betegség miatt nem tudott eljönni a veszprémi Mindszenty-templom ünnepi ökumenikus imaórájára. S elmaradt a záróalkalmon a meghívott Markovics Zsolt szegedi főrabbival és Márfi érsek közös imádságával a zsidó-keresztény örökség jegyében tervezett imaalkalom is a főrabbi más elfoglaltságai miatt.

Január 25-én a Szent László-templomban Steinbach József református püspök hirdette az igét a Niederhoffer Zoltán helyi református lelkész, valamint a templom plébánosa, Vasáros József, Szerenka Miklós szertartó és a környék plébánosai, valamint Márfi Gyula érsek részvételével megtartott ökumenikus istentiszteleten.

Steinbach József a 113. zsoltár szavaival válaszolt igehirdetésében az imahét vezérigéjére: „Dicsérjétek az Urat, Úrnak szolgái, dicsérjétek az Úr nevét, legyen áldott az Úr neve most és mindörökké.” Bármilyen felekezetben is ismertük meg Urunkat, megtörténik a csoda az istendicséret nyomán – mutatott rá Steinbach. – Szívünk felemelkedik, és megvalljuk: az Úr az Isten, és rajta kívül nincs más. Hatalmas dolgot cselekedett érettünk, aláhajolt, s a mélységből felemelt minket, örök életet, üdvösséget ad nekünk.

A zsoltár felel arra a kérdésre is, hogy ki az Isten, mutatott rá. Élő Isten, személy, nem egy elv, egy filozófiai tétel, egy eszme, hanem élő Úr, aki tökéletes. Ma, amikor körülöttünk Európában mindenki mindent relativizál, amikor nem lehet azt kimondani, hogy van jó és rossz, igaz és hamis, helyes és helytelen, akkor mi valljuk azt, hogy Isten a tökéletes, s vállaljuk hitvallásos bizonyossággal, hogy életünket őhozzá igazítjuk. Rábízzuk egyéni, családi életünket és rábízzuk egyházunkat, egyházunk jövőjét, rábízzuk a társadalmunkat, népünket, hiszen Jézus Krisztus ügye győztes ügy – zárta gondolatait a lelkész.