A nemzetiségét büszkén hirdető Johannis a nyolcvanas években pedagógusként, majd tanfelügyelőként és főtanfelügyelőként kezdte karrierjét az erdélyi szászok alapította Nagyszebenben. A halk szavú, a román politikusok többségével ellentétben közéleti megnyilvánulásaiban és szerepléseiben is visszafogott Johannis sokáig csupán a Romániai Németek Demokrata Fóruma keretében fejtett ki közéleti tevékenységet. Tizennégy évvel ezelőtt az akkor már általa irányított német fórum színeiben Nagyszeben – 1945 utáni első német – polgármesterévé választották, ami nagy meglepetésnek számított a 95 százalékban románok lakta megyeszékhelyen. Azóta valamennyi helyhatósági megméretésen újraválasztották, Nagyszeben a legsikeresebb romániai városok egyike lett.

Innen vezetett az út a nagypolitikába: Johannist idén nyáron a legnagyobb ellenzéki erőnek számító jobbközép Nemzeti Liberális Párt elnökévé választották.

Jelenleg harminchatezer németet tartanak számon Erdélyben. A Nagyszeben környékén élő mintegy tizenkétezer német konzervatív, identitását őrző tömeget képez. A még itt maradt szászok nem olvadtak be a románságba. Van olyan román vagy cigány többségű falu, ahol a százfős német közösség ma is szászként él, és szászul beszél. Nem ritka, hogy az evangélikus lelkészek kisbusszal körbejárják a falvakat, és összeszedik a még megmaradt híveket közös istentiszteletre.

A romániai szászok utóbbi fél évszázada nem volt diadalmenet. A második világháború után mintegy kétszázezer német menekült el Németország nyugati megszállási övezetébe. 1945 januárjában a bánsági és Szatmár környéki németeket – közel hetvenezer embert – a nácikkal való kollaborálással vádolták meg, s kényszermunkára indították őket a Szovjetunióba.

1962-ben kezdődött meg a még Erdélyben maradt szászok hírhedt áruba bocsátása. Stefano Bottoni történész nemrég megjelent, A várva várt Nyugat című könyvében erre az évre datálja a román hírszerzés és egy, a bonni kormány bizalmát élvező stuttgarti ügyvéd kapcsolatfelvételét. A kivásárolt emberek nagy részét valamilyen kényszerintézkedés sújtotta: fegyház, kényszermunka, kényszerlakhely vagy rendőri felügyelet.

A pénzösszegek – 1965-ig összesen hétmillió dollár és körülbelül harmincmillió márka – a bukaresti belügyminisztérium egyik zürichi bankszámlájára érkeztek. 1968 elején írásos egyezmény is született Bukarest és Bonn között. A fizetendő összeget a következőképpen határozták meg: ezerhétszáz márka minden egyes személyért, tízezer márka az egyetemi végzettséggel rendelkezőkért, ötezer márka az egyetemistákért.

1970-ben a tárgyalók megegyeztek a folyamat felgyorsításában: a következő három évben Románia negyvenezer fő kiutazását engedélyezte. Helmut Schmidt nyugatnémet kancellár 1978. januári romániai látogatása tovább gyorsította a németek kivándorlását. Az 1980-as évek elején már évi tíz-tizenötezer fő hagyta el az országot, és az értük ajánlott összeg is folyamatosan nőtt.

Az utolsónak bizonyult titkos egyezményt 1988-ban írták alá, ekkor már alig harmada maradt a korábban négyszázezres közösségnek. A nyugatnémet fél háromhavonta nyolcmillió márkát utalt a román külkereskedelmi bank számlájára. 1980-tól 1993-ig 223 ezer német hagyta el Romániát. A Bottoni által említett számítások szerint a kommunista rendszer bukásáig 1,4 milliárd márkát hozott az államkasszába a németek kiengedése.

Klaus Johannis családja is a kitelepültek sorát gyarapította, őt – saját bevallása szerint – a szerelem tartotta otthon. Carmennel, román feleségével huszonöt éve élnek együtt.

Az elnökválasztási kampányban elsősorban vallása miatt érte támadás Johannist. A baloldali Victor Ponta neoprotestánsnak nevezte Nagyszeben polgármesterét, amire a város evangélikus lelkésze reagált. A lutheránus ősi, történelmi egyház, amely rövidesen ünnepli megalapításának ötszázadik évfordulóját – hívta fel rá a román miniszterelnök figyelmét Kilian Dörr. „Klaus Johannis az egyházközségünk tagja, ágostai hitvallású evangélikus, amely felekezet 1530-ban jött létre” – okította Pontát a lelkész, aki a sajtóhoz eljuttatott nyilatkozatában arra is kitért, hogy az 1310-ben épült templom, amelybe Johannis is jár, a legrégebbi szent hajlék Nagyszebenben.

A támadások visszahullottak Victor Pontára. Klaus Johannist elsősorban azok a fiatalok emelték az elnöki székbe, akik számára a nacionalista szólamok a múltat jelentik. De ott álltak a német jelölt mögött a magyarok is. Régen volt tapasztalható olyan eufória az erdélyi magyarság körében, mint e meglepő fordulatot hozó választás után. Illúziókat ugyanakkor kár lenne táplálni. Johannis Románia elnöke lesz, nem a magyaroké vagy a németeké.